Vajk Éva szerk.: Mesélő Harisnyák, Kiállítási katalógus (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2005)

Winter Rozál: A kezdetek

és erősítették a zekéhez, ami időnként frivol helyzetbe is hozhatta a nemes lovagot. Ennek megelőzésére fölé húztak egy buggyos, nadrágszerű ruhadarabot, később ezeket egyesítették, de az egészet térd alatt elvágták, így lett a felső rész a nadrág, az alsó a harisnya. Az előkelő nők földig érő, uszályos, illetve télen szőrmebélésű ruhájuk alatt nem hordtak harisnyát. A rövid szoknyás jobbágylányok azonban kötelesek voltak a földesúr címerének színeiből varrt szövet- vagy posztóharisnyát viselni. A láb védelmére szolgáló ruhadarabokat ebben az időben már jövedelemszerzés céljából is készítették. Az angol harisnya- és kötöttárukereskedők leltáraiban már az 1300-as években is szerepelt a posztóból varrással készült lábfej nélküli harisnya, a „leggings" és a kötött kamásli. Ezzel párhuzamosan azonban - valószínűleg jobb viselési tulajdonságainak köszönhetően újra előtérbe került Európában a XIII. században a kézi kötésű harisnya is, és lassan kiváltotta a szabott, varrott posztóból készültet. Kézzel kötött harisnyák, kötőcéhek a Hill, században A XIII. századi korai gótika öltözete kecses, elegáns és igen költséges volt. A ruhákat már „szabók" készítették. A feltörekvő polgárság és az uralkodó osztályok férfidivatjában meghatározó lett a rugalmas kelmékből vagy bőrből szabott és varrott harisnyaszárakból kialakított nadrág. A század végére újból divatba jöttek a gyapjúfonalból, kézzel kötött harisnyák. A XIV. században a ruhadivatot utazó énekesek és kereskedők terjesztették. Ekkor már ismerték a négy-öt tűvel készülő körkötés technikáját. IV. Henriknek, Anglia királyának (13991413) is volt ilyen harisnyája, de a divatos viselet a férfiak öltözetében még a XV. század második felében is a szabott és varrt harisnyaszár („mi-parti") volt. Az 1510-es évek divatja stockings. This tradition was preserved in the arrow-shaped openwork decorations on stockings of later ages. The ends of stockings, coming up to the upper thigh, were tied together, and then to the jerkin, which could cause frivolous situations for the noble cavaliers. To avoid them, they pulled baggy shorts over the stockings. Later the two were joined, but cut below the knees. The top part became trousers, and the bottom part stockings. Noble ladies did not wear stockings under their trained, or in winter, fur-lined dresses coming down to the ground. But peasant girls in short skirts had to wear cloth stockings in the colours of their landlord's coat-of-arms. Clothing to protect the legs, however, was also produced to earn one's living at that time. The inventories of English hosiers already in the 14th century included footless stockings or "leggings", and knitted gaiters sewn of woollen cloth. About the same time, in 13th century Europe, due to their better wearing qualities, hand-knit stockings slowly took the place of the ones cut and sewn of woollen cloth. Hand-knit stockings and knittin? guilds from the 13th to (he i8th centuries The attire of 13th century Early Gothic was graceful, elegant and rather expensive. The clothes were already made by tailors. In bourgeois and noble men's fashion, trousers, i.e. stockings cut and sewn of elastic fabrics were prominent. But by the end of the century hand-knit stockings of wool became fashionable again. In the 14th century fashion was propagated by itinerant minstrels and merchants. The technique of circular knitting with four