Vajk Éva szerk.: Mesélő Harisnyák, Kiállítási katalógus (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2005)
Winter Rozál: A kezdetek
szerint is az európai parasztok fejlesztették ki feltehetőleg a X-XI. században, elsősorban önellátási céllal. Európában ennél sokkal korában, mára kőkorszakban is használtak a láb védelmét, beborítását szolgáló ruhadarabokat, de ezeket nem kötéssel készítették. A kőkorszakban bukkant fel a „lábruha" mint harisnya, amelyet a lábszárra kötöztek. Az ókori rómaiak „soccus"-a zokniszerű házicipő volt, később pedig vádliig érő puha lábbelit jelentett. Az „aranyköntösű" Diocletianus római császár (284-305) is csupán bíborszínű ruhadarabot csavart a lábára és harisnyakötő gyanánt aranyszínű bőrszíjakkal tekerte át. A korai középkortól a harisnya liturgikus, egyházi ruhadarab is lett és a láb tisztaságának jelképévé vált. Misén kívül nem használhatták a főpapok sem, és szigorúan szabályozták felvételének rendjét is (befedett kezekkel, imádság közben, először a jobb, majd a bal lábra). A harisnya vászonból, később már selyemből készült, arany- és ezüsthímzéssel, állat- és virágmotívumok felhasználásával: a lábhoz pedig vászon- vagy bőrszalagokkal rögzítették. Nagy Károly uralkodásával (768-814) kezdődően a Frank Birodalom kiterjesztette hegemóniáját Európában. E kor ruházata, a frank viselet, a germán és római öltözékből alakult ki. A frank férfiak viselete ingből, nadrágból és kábáiból állt. A nadrág két hosszú harisnyaszár volt, amelyre lábkötőt tekertek. A bretagne-i előkelőségek lenvászonból, később selyemdamasztból és brokátból, szabással és varrással készült lábbelit hordtak, amely a lábszárukat is fedte. 1300 körül a nők földig érő ruhában jártak még, ám a férfiak egyre többet mutattak meg lábszárukból. Ahogy rövidült a felsőruhájuk, olyan arányban nőtt a harisnya szerepe. A harisnyát posztóból varrták, a nemes urak címerük, pajzsuk színeiből állították össze. A posztóharisnyába csakis szolgájuk segítségével bújhattak bele, mert oly szűkre szabták azt. A harisnyán oldalt, a boka fölött volt egy hasíték. Ezt a hagyományt őrzik a későbbi korok nyíllal díszített azsúros harisnyái. A combtőig érő posztóharisnyák végeit pántokkal kötötték egybe So hand knitting is not a European invention, but several researchers aver that knitting with four or five pins was developed by European peasants in the 10th or 11th century, mainly to produce goods for their own use. Footwear to cover and protect the legs was used in Europe a lot earlier, in the Stone Age, but they were not knitted, they were simply tied on the legs. The "soccus" of Ancient Romans was a socklike house shoe; the word later meant some soft shoeing coming up to the calves. "Golden robed" Emperor Diocletian (284-305) simply wound purple peaces of cloth around his legs, which were then "gartered" with golden leather straps. In the early Middle Ages stockings also became parts of liturgical clothing, a symbol of the cleanness of the feet. Even members of the high clergy were not allowed to wear them outside masses, and the way of putting them on was also strictly regulated (while praying, with covered hands, first the right, then the left one). Later stockings were made of silk with golden and silver embroidery applying animal and floral motifs, and were fastened on the legs with straps of linen or leather. With the reign of Charlemagne (768-814), the Frankish Empire extended its hegemony over Europe. The Frankish clothing of the age was developed from Germanic and Roman vestments. Frankish men wore shirts, trousers and coats. The trousers consisted of two legs of stocking fastened with straps. The nobility of Brittany wore cut out and sewn footwear made of linen, and later of damassin and brocade, which covered the whole length of their legs. Around 1300 women still wore clothes coming down to the ground, but men showed more and more of their legs. The shorter their upper garments got, the more important the role of stockings became. Stockings were sewn from woollen cloth, using the colours of the coat-of-arms of noble lords. They could only put on their cloth stockings with the help of their servants as they were very tight. There were slits above the ankle on the side of the
