Vajk Éva szerk.: Mesélő Harisnyák, Kiállítási katalógus (Textilmúzeum Alapítvány, Budapest, 2005)
Winter Rozál: A kezdetek
A kezdetek Arra a kérdésre, hogy kik, mikor és hol készítették az első, a láb beborítását szolgáló, kötött harisnyát, számos kutató és kultúrtörténész próbált egyértelmű választ adni. Kutatási eredményeink és a fennmaradt leletek alapján megállapítható, hogy az egyes kultúrákban kötésként számon tartott és kötött relikviáknak nevezett darabok eltérő technikával készültek. A szakirodalom a kötés történetét és technikáit a kézzel kötött harisnyák készítési variációinak segítségével vezeti le. Ez a kiállítás a tárgyi emlékek alapján a harisnya funkciójú darabokat mutatja be függetlenül attól, hogy azok hímzőtűvel, csomózásmentes necceléssel, két tűvel vagy öt tűvel készültek. A legrégebbi kötött gyermekharisnyákat a koptoktól származtatják a 11—VI. század idejére tehető leletek alapján. A kopt sírokban talált harisnyákról nem tudjuk, hogy lábborítóként használták, vagy csupán a halottnak szánt ajándék volt. Jellegzetességük, hogy a nagyujjat külön készítették a korabeli lábbeli, a saru viseléséhez alkalmazkodva. A világ számos nagyvárosának textilmúzeumában őriznek ebből a korból származó leleteket. A kutatást nehezíti, hogy a fonalak könynyen roncsolódnak (speciális körülmények között őrzik), ezért műszaki vizsgálatukat nem engedélyezik. Kézi kötési kísérletek segítségével, minták elemzésével, a különböző technológiák feltérképezésével arra a felfedezésre jutottak, hogy XVI-XIX. századi kézi kötésű harisnyák a X. század előtti technikák valamelyikével készültek. A bécsi Iparművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményét vizsgálva kimutatták, hogy a XIX. században Ausztria szláv ajkúak lakta vidékein azonos kötésmódot és szemképzést alkalmaztak, mint a Nílus mentén. A két kötőtűvel történő kötést a VI. századig nem ismerték. Az első leletek, melyek mai fogalmak szerint kézi kötésű harisnyák voltak, a VII. századi Egyiptomból származnak. A kézi kötés tehát nem európai találmány, de a négy-öt tűvel való körkötést több szerző Bejinniirçs Lost of researchers and cultural historians tried to give an unequivocal answer to the question: who, when and where made the first knitted stockings to cover the legs. Based on our results and extant finds we can say that the objects considered knit by different cultures and named knitted relics were made by using very different techniques. Professional literature deduces the history and techniques of knitting according to the variations of making hand-knit stockings. The present exhibition shows pieces functioning as stockings, regardless of the fact whether they were made with embroidery needles or by knotless netting, with two or five needles. The oldest knitted children's stockings are attributed to the Copts based on finds dated 2nd to 6th centuries AD. About these stockings we don't know whether they were used as leg covers or only gifts made for the dead. Their main feature is that the parts covering the big toe were made separately, to suit the sandals of the age. Finds from this period are preserved in textile museums of several great cities in the world. Research is difficult as the threads deteriorate easily (they are kept among special circumstances), so it is not allowed to subject them to technical testing. By way of hand-knitting experiments, analysing samples and mapping different technologies, it was discovered that handknit stockings form the 16th to 19th centuries were made using pre-10th century techniques. Examining the Egyptian collection of the Vienna Museum of Applied Arts, researchers found that in territories inhabited by Slavs of 19th century Austria the same way of knitting and the same stitch formation was used as on the banks of the Nile. Knitting with two pins was not known until the 6th century. The first finds of what we consider hand-knit stockings originate form 7th century Egypt.
