Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)
Tóth György: Vasalók
Összefoglalás Vasalók Történeti áttekintés A vasalás három technológiai ismérve, a hő, nyomás és nedvesség egyidejű alkalmazása. A vasalás története tulajdonképpen ezen paraméterek megvalósulásának, kialakulásának története. A korai vasalás a simítás volt, melynek eszközei a simítófák, kövek és üvegek. A kínai edényvasaló már komplexebb megoldás volt. Európában a hőközlés változatos megoldásai jelentették az egyes fejlődési lépcsőket. A felhevített kővel történő hőközlés, a feltüzesített vasalóbetét, majd a direktfűtésű szenes vasalók a 17. századtól ismertek és párhuzamosan fejlődtek a már korán alkalmazott tömör vagy szabóvasalókkal. A 19. század közepétől alkalmazni kezdik az újszerű energiaközlő anyagokat, így a müszeneket, spirituszt, gázt és végül az elektromos energiát. A vasaló történetének két fontos magyar vonatkozása, a Fagler család vasalógyártása és a villanyvasaló feltalálása. Summary The history of irons and ironing Ironing means the simultaneous application of three technological features, namely heat, pressure and moisture. The history of ironing represents in fact the history of the development of these parameters. In the past ironing meant the process of smoothing the materials using smoothing sticks, stones and glass. The Chinese bowl iron was a more complex device used in the process. In Europe, the various technologies used for transmitting heat represent the different stages of development. Dyers used heated stone, red-hot iron inlays and coal irons to do the job from the 17 Ih century besides the compact or tailor irons, which were already in use. From the middle of the 19 th century, new energy resources for ironing appeared: artificial coal, spirits, gas and electric current. The history of ironing bears two Hungarian references: the Fagler iron factory and the invention of the electric iron.
