Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)

Tóth György: Vasalók

Az ipari üzemekben vagy a mosodákban, ahol nagymennyiségű ruhaneműt kellett vasalni, központi vezetékrendszeren keresztül juttatták el a gázt a vasalókhoz. 1930 körül Németországban már hirdették azt a függesztett vasalótartót, melyen a gázvasaló súlyának tehermentesítése beállítható volt. A felfüggesztés nem is került sokba, csak mintegy kétszerese volt a kézivasaló árának. Elektromos vasalók Az elektromosság ipari alkalmazását először az elektromotor jelentette, melyet az 1860-as években kezdtek használni. Az egyenáramú gépek azonban akkoriban nem jelentettek az ipar számára megoldást, mert az áramforrás gyenge volt. 1879-ben a váltóáramú motor hozott csak áttörést. Rögtön megszülettek a ruhaiparban is alkalmazható megoldások, gondoljunk csak a szabászgépre, vagy a varrógépek elektromotoros hajtására. Az elektromosság motorként alkalmazása - úgy tűnik - egy kicsit elterelte a figyelmet arról, hogy azzal hőt is lehet fejleszteni. Ezért az ilyen célú alkalmazások viszonylag késve jelentkeztek. Az elektromosan fűtött vasaló érdemi részét a fűtőtest jelentette. Az első villamos fűtőtestet 1883-bar mutatók be a bécsi világkiállításon. 1894-ben pedig a csőfűtőtest szabadalma is napvilágot látott (Bősze). Az alkalmazási megoldások azonban ezt követően jöttek. Az elektromos vasaló megszületése magyar névhez kapcsolódik. Ahhoz a Zipernowsky Károlyéhoz, aki 1882 -ben Bláthy Ottóval és Déri Miksával megalkotta a transzformátort, és mérnökként több területen maradandót alkotott. Mint sok más esetben, itt is az elsőbbséget más személyhez kötik, például Charles Carpenter minneapolisi pincér nevét említik gyakran. Ez azonban tévedésen alapul. Zipernowsky Károly ugyanis 1890. augusztus 24-én a Német Császári Szabadalmi Hivatalnál 60805 számon szabadalmat kapott elektromos fűtésű vasalóra. A találmány címe ugyan „Elektrische Wärm- und Heizvorrichtung", de a leírásban félreérthetetlenül utal arra, hogy találmánya vasaló- és egyéb felületfűtésekhez alkalmazható. A hőfejlesztésre vonatkozó találmányban az elektromosságot hővé úgy alakítja át, hogy két fémfelületet tökéletlen érintkezésbe hoz, és az átmeneti ellenállás a hőképződés forrása. Az egyik pólus maga a vasalótest, míg a másik, egy, a vasalóban elhelyezkedő és a testtől elszigetelt rézidom. A tökéletlen érintkezési zóna egy élben találkozó felület, melyre csavarral előfeszített rugó gyakorol nyomást. A rugó előfeszítését a vasalótestből kivezető csavarral lehetett szabályozni. Ezáltal változott az átmeneti ellenállás és a vasaló hőmérséklete. A vasalótest elektromos pólusként való alkalmazását ebben az időben nem tekintették problémának, mert a leírás szerint is 2-3 volt feszültséggel dolgozott a vasaló, de értelemszerűen emellett nagy árammal. Sok