Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)

Tóth György: Vasalók

esetben azonban ez se volt elég, mert például a fényesítő vasaláskor nagyon hamar átmelegedett a nyél. Több gyártó ezt úgy próbálta csökkenteni, hogy a nyelet üregesre készítette, így a hőfelvétel kisebb volt. A lapos, tömör vasalókat nem annyira simításra használták, mint inkább az anyagra rátéve alkalmazták. Különösen azok működtek így, melyeknek kerek orruk volt. Használták azonban ezeket a vasalókat kis súlyuk miatt fehérnemű vasalására is. Ezek hegyes orrú változatok voltak, illetve ha a szélük le volt kerekítve, akkor még fényesítésre is szolgálhattak. A tömör vasalók felfűtése közvetett módon történt, többnyire vasalókályhán, így a vasalt anyag szennyeződésnek volt kitéve. Ennek ellensúlyozására kezdték 1920 körül a felerősíthető talplemezt alkalmazni. A vasalótalp formáját követő lemezt különböző módon, gyorsan lehetett a vasalón rögzíteni. Ez a köztes megoldás volt hivatott a szennyeződést megakadályozni. (Későbbi, korszerű változata a gőz- és hőelosztó teflontalp.) A „nincs új a nap alatt" mondás igaz a vasalók történetére is. 1871-ben ugyanis Amerikában Mrs Mary Florence Pott feltalálta a cserélhető nyelű vasalót (113448. számú, amerikai szabadalom), mely amerikai vasaló néven vált ismertté és nem volt más, mint egy levehető nyelű tömör vasaló. Tudjuk, hogy ez nem új gondolat, de a részletek mégis újat hoztak. A nyél leakasztása vagy vasalótesten rögzítése olyan zárószerkezettel történt, mely fél kézzel kezelhető volt és biztonságos rögzítést adott. Ugyanakkor a vasalótest fedéllemeze alatt azbesztszigetelés volt, hogy a hő a nyél felé kevésbé tudjon tovaterjedni. Az igazi szenzáció azonban, hogy a felül üregesre öntött vasalótestet olyan - a vastól eltérő anyaggal - töltötték ki, mely rossz hővezető. Ez lehetett például gipsz, cement vagy agyag. Egy nyélhez több, és gyakran különböző vasalótestet adtak (2-6 darabot), így lehetővé vált a vasalókályhán felhevített test folyamatos cseréje. A háztartásokban, ahol vasalókályhát értelmetlen lett volna tartani, a vasalót a tűzhelyen melegítették fel. A vasaló cseréjét vagy az indokolta, hogy már kihűlt, vagy a cserevasaló alakja a következő vasalási fázishoz jobban illett. Amerikában az Enterprice (Philadelphia), Európában a Schröder (Vesztfália) cég gyártott ilyen rendszerű vasalókat. Az amerikai vasalók mindkét végükön hegyesek voltak, míg az európaiak általában csak az egyik felükön. Magyarországon Salgótarjánban készítették a 20. század elején.