Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)
Bolyós András: Adatok a magyarországi kékfestés kialakulásához
kimángolják. Timsós páccal megrajzolják azokat a foltokat, melyeknek végül világospiros vagy narancsszínűnek kell lenniük. Ezután az előző Chayégyökeres kezeléshez hasonlóan járnak el az azt követő eljárásokkal együtt. Egy újabb bivalytejes impregnálás és mángorlás után Chadouca virág, mirobalan-mag és Chaye-gyökér kivonatával azokat a helyeket rajzolják meg, amelyeknek sárgának, zöldnek, illetve narancssszínűnek kell lenniük. Végül kecskeganajos és szappanos vízben mossák, tiszta vízben öblítik, s szárítás után kapják a készterméket. Az indiai módra készített nyomott textilek előállításában Európában hamarosan megjelennek a technikai újítások. Az egyik korai, de a textilnyomás fejlődését alapvetően befolyásoló az indigó direkt nyomását lehetővé tevő Pinsel-blau bevezetése jelentette. Ennél az eljárásnál az indigót mésszel és arzén-triszulfiddal keverve csávázták, és keményítőcsirizzel sűrítették. A masszát ecsettel vitték fel a kívánt helyekre. Ezzel el lehetett kerülni a vászon nagy felületre kiterjedő, viaszos fedését a kék szín festésénél. Európai újítások az indiai technológiában A kékfestő későbbi jellegzetességét jelentő hideg csávázás (vasgálic és mész használata az erjesztés helyett), illetve a vizes alapú, arabgumis, fémsós gátlómassza használata már a 18. század első negyedében megjelenik (ennek ellenére az erjesztéses csáva alkalmazása helyenként még a 19. század végén is megmaradt). Ez a felfedezés a műhelyek felszerelésében is jelentős átalakulással járt. A viasszal nyomott anyag az erjesztéses csávában összegyűrve is megfesthető volt, az újabb védőanyag használata azonban megkívánta, hogy az anyag simán érjen bele a festő-lébe - ennek következménye a mély festőkádak (kipák) és az anyag felfüggesztését szolgáló ráf ok (fogakkal ellátott abroncsok) alkalmazása. A kék alapon csak fehér minták használata két okból jelent meg, az egyik a kisebb munkaigény miatti olcsóbb ár, ami a szegényebb rétegek elvárásához igazodott, a másik a kínai kék-fehér porcelánok divatjához kapcsolódó lakástextilek iránti kereslet (porcelán-nyomás). Az eredeti indiai textilnyomás nagyon sok műveletet és sok kézi munkát igényelt, többnyire egyedi darabok (egy szári, egy terítő) készült egyedi mintával. A kereskedelmi igény kielégítésére nagyszámú munkást (1000 fő felett) alkalmazó manufaktúrák jöttek létre. A kisebb textilnyomó műhelyek általában kevésbé igényes, szűkebb színskálát átfogó termékek előállításával foglalkoztak. (Örményországban az indiai textilnyomás első fázisa, a fekete/piros színre korlátozódó nyomás őrződött meg, mint népi kismesterség.) A nyomott mintás textil a bonyolult előállítási technika ellenére is olcsóbb volt, mint a színes mintás brokátok, ezért megindult azok mintáinak utánzása is. A brokátok alapszíne ritkán volt fehér. Az indiai textilnyomás jellege kínálja a
