Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)

Tóth György: Vasalók

nyíltak. A fedél zárását biztonságosan kellett megoldani, mert az elmaradhatatlan lengetésnél nem nyílhatott ki a vasaló. A csuklópánttal ellentétes oldalon vagy függőleges, vagy vízszintes síkban alkalmaztak záró reteszt. Leggyakoribb az első megoldás volt, mert ezt egyszerűbben lehetett fél kézzel kezelni. A szenes vasalók egyik jellegzetes magyar típusa a már említett Fagler vasaló. Az 1843-ban alapított szegedi cégből vasalós-dinasztia nőtte ki magát, a család tagjai egymásnak adták át tapasztalataikat. A származás helye miatt „Szegedi" vagy „Szegediener" néven is emlegetik. A Fagler vasalók sárgarézből készültek és jellegzetes hajószerű formájukkal, szép és pontos kidolgozásukkal ma is a legszebb vasalók közé számítanak. A test olyan érzetet kelt, mintha egy hagyományos vasalótestet felülről megnyomtak volna, és ezáltal kihasasodik. Amerikában csak „Fat Hungarian" (dagadt magyar) néven emlegetik. Nem véletlen, hogy a külföldi gyűjteményekben is előkelő helyen szerepelnek. Az első Fagler vasalók lemezből készültek és inkább manufakturális, mint gyári termékeknek tűnnek. Az öntés bevezetésével a vasalók egységesebbek lettek, nagyon sima felülettel készültek és így már-már egyedi jellegüket is elveszítették. A 19. század második harmadától kampányszerűen elkezdtek foglalkozni az égéstermék problémájával. Sorozatban jelentek meg azok a szabadalmi bejelentések, melyek például „kaminokra" vonatkoztak. A kamin egy kisméretű gázelvezető csőcsonk volt, melynek az lett volna a feladata, hogy a vasalót használó személytől a káros gázokat elvezesse. Számtalan verzió született, melyek általában a kaminkivezetés irányában tértek csak el egymástól. Az alapvető problémát azonban nem oldotta meg, hiszen a káros anyag mégis a levegőbe került, csupán segített valamennyit a helyzeten. Kétségtelen viszont, hogy javította a vasaló huzatát és tökéletesebb égést biztosított. Érdekes változata, amikor egészen magas és nagy a vasalótest, és hátulról egy ugyancsak nagyméretű, felül nyitott szénrekesz kerül a vasalóba (mintegy vasaló a vasalóban!). Előzetesen ebben a rekeszben gyullad be és izzik fel a szén, és a már parázsló szénnel helyezik be a rekeszt a vasalóba. A vasaló ettől függetlenül kaminos megoldású, mert itt is keletkezik füstgáz. A vasaló oldalfalain egymás felett két sorban helyezkednek el a szellőzőnyílások. A Bihari-féle szenes vasaló jól átgondolt konstrukció volt. A vékony falú öntött testen csak elöl volt szellőzőnyílás. Ezen keresztül lépett be a levegő a vasalótest aljában lévő rostély alá. A szellőzőnyílás mögötti terelők megakadályozták, hogy a hamu vagy a széntörmelék az eltömhesse. Az égéstermékek a vasaló hátulján lévő kaminon keresztül távoztak. A levegőnek ilyen módon határozott útvonalat terveztek. A kaminnyílásba szabályozó csappantyú került, így bizonyos mértékig szabályozni is lehetett a vasaló hőmérsékletét. A 19. század végi, korai kaminos vasalókon a füstcső elöl helyezkedett el, előremutatott, vagy oldalra nézett, ekkor általában jobbra. Sokan ebből a