Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)

Domonkos Ottó: Egy csehországi formakészítő központ, Dvúr Králové – Königinhof

Az üzem vezető munkatársai mind németek voltak, maga a tulajdonos is német volt, a csehországi Rumburgban született. A teljes üzemi vertikumot (szövés, festés, kikészítés) a Nővé Mestó-i gyáraiban biztosította a nyomott áruhoz. Üzemében azonban a mintakészítők mind csehek voltak. Josep Vlk 1914-ben állt be ide formakészítő tanulónak, mestere az öreg Kopala F. volt. Majd 1916ban katonának vitték el (1897-ben született), visszatérte után a régi cégnél, a mosodában dolgozott. Mestere 1918-ban Dvûr Královéban a Breuer G. és fia cégnél mint mintakészítő helyezkedett el. 1921-ben önállósította magát, helyére az ifjú Josef Vlk lépett. Kopala mester műhelyét két segéddel nyitotta meg. Az elkészített mintafákat az egész országban használták a kisüzemek és a gyárak is. Külföldi vevői voltak Svájcból és Jugoszláviából is. Josef Vlk 1921-ben ugyancsak a Breuer céghez került, ott két évig dolgozott Kopala helyén. Majd műhelyébe csábította az öreg Kopala, de nem fizette rendesen a munkabért, ezért Vlk otthagyta és elment Franciaországba. Ott Párizsban egy nagy vésőüzemben dolgozott hat hétig. Lakás híján szállodában lakott, de keresetéből természetesen nem tudta sokáig fizetni ezért visszatért Dvûr Královéba és önállósította magát 1924-ben. Ez azonban csak a fentebb már idézett Cassen-Schein megszerzése után volt lehetséges. Kezdetben csak egyedül dolgozott, de fokozatosan bővítette műhelyét, hiszen a textilipar visszaesése következtében a kisebb üzemek megszűntek, és formakészítőket könnyen szerezhetett. 1935-1938 között a végáru mintázásához a szokásos dúcokat állították elő, de a kendőnyomáshoz szükséges nagyobb formák is kikerültek műhelyéből. Ezekkel a kendő négy sarkába nyomták a mintát, természetesen pontosan illeszkedtek egymáshoz. A faformák mindig körtefából készültek, mert nem „szálaztak", nem vetemedtek, vésésük is egyenletes volt. A két szálával keresztbe ragasztott puhafa deszka alapra került a finom rajzolatok vésésére is alkalmas körtefa lap. Vlk mester a technika fejlődésével lépést tartva készített ólom-bizmut öntvényeket is, melyekbe szépen lehetett vésni a mintákat. Ezeket a helyi Breuer G. és fia cég, valamint a Kühmel R. és fia cég, Prágában Rachwalsky üzemében, Harte-ban Roha, Braumovéban kisebb festőmesterek használták a kendők mintázásához. Jilemnicében zsebkendő formáit alkalmazták a kismühelyek. 1930-ban a helyi Deutsch G. üzemének relif-nyomóhengert készített, amelyből azután Moravská Tfebovára egy üzembe is került. A linóleum mintázásának kézi dúcait is felváltotta a relief-henger, a mintázógép elemeként, amelyet Teplicén egy linóleumgyár alkalmazott. Vlk mester műhelye 1938-1939 körül 16 munkással dolgozott, volt asztalosműhelye is, amely a különféle mintafák, hengerek előkészítését végezte. A családi házhoz építették a földszintes műhelyt, amely a további fejlődést szolgálta. Ez időtől kezdve külföldre is szállított kézinyomó-mintákat, így a lengyelországi Lódzba, ahol nagyon kedvelt ruhaanyag, végáru nyomását végezték, és jelentős exportot teljesítettek: Svédországba, Norvégiába, Dániába,