Méri Edina szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (XI) 2003 (Budapest, 2003)
Domonkos Ottó: Egy csehországi formakészítő központ, Dvúr Králové – Königinhof
Finnországba, Romániába, Jugoszláviába, Magyarországra, Portugáliába, de még Amerika, sőt Egyiptom piacaira is eljutott a lódzi gyár terméke (Stadler 1951/b). 1928-ban a már jól prosperáló mintakészítő műhely külföldön is kezdett ismertté válni. így Goldberger Leó is járt Královéban és rendelt Vlk mestertől formákat, aki több százat szállított neki az évek során. A számlákat Svájcon keresztül egyenlítették ki. A mester is járt Magyarországon 1938-ban, Szegeden és Pesten igyekezett tapasztalatokat és megrendelőket szerezni. A Goldbergergyárat is meglátogatta, de a „Druckerei"-ben a német üzemvezető nem engedte szemügyre venni a filmnyomó részleget. Vlk műhelyében 1930-ban alkalmazták, állították elő az úgynevezett sablonnyomást, elsőként Csehszlovákiában. Ennek emléke az a reklámkendőcske, amelynek egy példánya aranyozott keretben volt látható megmaradt lakásának egy műhellyé alakított szobájában. Ennek felirata: JOSEP VLK FILM SABLONÉN ALLER ART - FORMSTECHEREI - ATELIER. DVÚR KRÁLOVÉ. A mester büszkén mondta, hogy termékei tizenkét országba jutottak el. Közülük külön kis reklámkendőn is hirdette az üzem nemzetközi kapcsolatait: Finnország (Helsinki), Svédország (Göteborg), Magyarország (Budapest, Szeged), Jugoszlávia (Zágráb), Svédország (Borâs). A kendőn egy-egy jellegzetes épületcsoport, templom szimbolizálta az országokat. így Magyarországot a jobb felső sarokban a Halászbástya jelképezte. A szóróanyag készítését 1938-39-re tette a mester, mérete körülbelül 20x21 cm. Ez ritka és stílusos emléke egy cég üzleti kapcsolatainak. A sablonnyomásnak két kisebb töredékét kaphattam meg a mestertől, palmettás kasmírkendő motívumaival. A fejlettebb filmnyomásra az 1940-es évek közepén szerzett be felszerelést. Az 1949 decemberében bekövetkezett államosítás, szövetkezetesítés megszüntette az önálló műhelyt. 1951. január 1jén a „Dechtochema" nemzeti vállalatba olvadt be, ahol azután a speciális linóleumgyártmányok nyomására készített relief-nyomóhengereket. A felszerelést azonban hamarosan a libereci „Textilan" nemzeti vállalat kapta meg. Vlk mester 1951. február l-jétől Szlovákiában, a zsolnai linóleummintázó üzembe került, amelynek saját plasztikhenger-készítő műhelye volt. Munkaidő után még készített kézi nyomóformákat, mint magánember, a Központi Népművészeti Tárgyak Tanácsa (ULUV - Ustredni Lidovi Umelecké Vybory) megbízásából, megrendelésre. A népművészeti vállalat központi kékfestő üzeme Sttraznice (morva) városában működött, még az 1970-es években is, központi hivatala pedig Prágában székelt. A hagyományos minták, lakásdíszítő textilek mellett, 1957-re már kiterjedt üzleti hálózattal működött a szervezet. Tekintettel az idegenforgalmi szuvenír darabokra, készült a Nagymorva fejedelemség mikulcicei régészeti feltárások (1957) „morva püspök" szíjvég veretének felnagyított képe kékfestő kivitelben. Az eredeti szíj vég és hasonló társai a közép-európai régészeti tanácskozás anyagának kötetében jelent meg ismét 1997-ben (Svätopluk 894-1994. 129.). De a
