Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Tóth György: A gyűszű

14. Ezüst díszgyűszűk. Öntött, díszített bordűrrel, rácsos pontozással, spanyol, 19. század közepe (ctg. 4297), kétrészes technológiával készült, rácsos pontozással a palástfelsőben, normál pontozás a lapos kupolában, 20. század eleje (ctg. 4468), öntött, a bordűrben békával és virágokkal, 19. század vége (ctg. 4327), öntött, Cupido- és virágmintával, német, 19. század eleje (ctg. 4463), kétrészes technológiával készült, holland tájjal, rácsos pontozással, német, 19. század közepe (ctg. 4570), lapos gilosált kupolával, magyar, 20. század vége (ctg. 4581) A 17. századtól már megjelenik a gyűszűkön az egyedi, a tájjal, állatokkal kapcsolatos figurális mintázat. Ennél ismétlődés nem volt, vagy az előbb említett ismétlődő mintákkal kombinálták azokat. (14. kép) A nürnbergi gyűszűkön gyakran alkalmaztak a reneszánszt idéző csigavonal-mintázatot, mely diszkrét és elegáns volt. Érdekes az a 16. században alkalmazott megoldás, mely megjelenését illetően normál kupolás gyűszűt, de használati szempontból a lyukas gyűszűk kategóriáját jelentette. A kupola ugyanis áttört szegmensekre volt osztva, maga az áttörés adta a mintázatot és pontozás így csak a paláston lehetett. Logikus megoldás, de érdekes módon később nem találkozunk vele. A mintázat kialakításához mindig a kor adottságai szerinti ötvös- és egyéb fémdíszítő módszereket használták. A cizellálás és vésés, majd a 18. század végétől a gilosálás főleg a nemesfémek díszítési technikája volt. A trébelés és domborítás (általában a hátoldali megmunkálás) csak a kétrészes technikával készült daraboknál jöhetett szóba. A sárgaréz gyűszűket ezüstözték vagy aranyozták (ezüstgyűszűket aranyoztak), előbb higanyos eljárással később galvántechnikával. A rátétek különösen a 18. század végétől nagyon divatosak voltak. Ezeket a kis címerpajzsokat a palást közepére forrasztották. A gyártáskor üresen maradtak, de később lehetőséget nyújtott a tulajdonosi jelzés felvitelére. A címerpajzstól eltérő helyeken, nem rátétként, hanem a gyűszű anyagában is alkalmaztak feliratokat. Ezek már a korai gyűszűknél is megtalálhatók a 15. századtól. Tartalmilag az illető ország nyelvén vallásos dicséretek vagy erkölcsi intések voltak. Az iniciálé megoldásoknál gyakran a nagybetűket úgy futtatták a bor-