Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Tóth György: A gyűszű

A GYUSZU 33 cal díszítettek. A meglehetősen ritka gyűszűt főleg varrókészletek számára készítették, ahol a többi tárgy valamely része (lyukasztó szára, olló füle) is gyöngyház bevonatot kapott. Magyarországhoz legközelebb Ausztriában készítettek ilyen gyűszűket. Budapesten az Iparművészeti Múzeumban látható egy Palais Royal varródoboz, melynek készletében gyűszű is található. Ugyanígy az elefántcsont is divatos volt, de ezeket a tárgyakat többnyire Kínában, Indiában és Ázsiában készítették. Az elefántcsont gyűszűket egy darabból munkálták ki. A csontgyűszűk üreges csontok feldarabolásával keletkeztek, gyűrű-gyűszűket készítettek belőlük vagy kupolát illesztettek bele. így ezek vastagabbak és nehezebbek, mint az elefántcsont gyűszűk. Az anyag ennek ellenére törékenyebb. Nehéz az elefántcsont és a jól megmunkált csont megkülönböztetése. A normál csont felülete mikroszkopikus barázdákat tartalmaz, melyekben a szennyeződés megül, és ez sajátos felületet ad. A fokozatosan fogyó és egyre drágább elefántcsont pótlására sokféle próbálkozás folyt. Például gyakran pótolták az elefántcsontot az ivory pálma gyümölcsmagjával is, mert az anyag megtévesztésig hasonlított az elefántcsonthoz. Furcsa és érdekes azonban, hogy az ivory pálma magvából készült gyűszűk ma sokkal értékesebbek, mint az eredeti elefántcsont. A különleges luxusanyagok sorát a teknőcpáncél zárja, mely anyag a 19. század elején nagyon divatos volt a gyűszűknél is, de a gyűszű- és tűtartóknál is, vagy egyéb dísztárgyaknál. Nem igazán alkalmas gyűszűkészítésre, amit az is jelez, hogy általában fémből készítették a kupoláját, hogy a felület sérülését megóvják. Egy teknőcpáncél díszítésű varrókészletnek azonban teknőcpáncél gyűszűt kellett tartalmaznia. A 19. század elején, elsősorban Angliában gyártották és ma drága, ritka műtárgynak számít. A porcelán viszont új lehetőségeket nyitott, nem annyira a használati gyűszűk, mint a dísz- és emlékgyűszűk területén. A milliószámra gyártott porcelángyűszűk ellenére az antik és az egyedi darabok nagyon értékesek, a nemesfémek értékét meghaladták. Ugyanez mondható el más különleges díszítő eljárásokról is, mint például a féldrágakövekkel, drágakövekkel történő ékítésről, vagy a tűzzománc alkalmazásról. A 19. században széleskörűen alkalmazták a különleges „pótanyagokat", melyekkel nem annyira hamisítani akartak, mint inkább olcsó, szép árut készíteni. Keleten használt anyag volt 10. Arany- és ezüstgyűszűk a Sears, Roebuck & Co. csomagküldő katalógusából, 1897 (ctg. 1708) PMiige.tcMiIx. 1 iiHJB«. 41VIHÍ.. m—un Silver, Cold Filled and Solid Cold Thimbles. Postage, 2 Cents. \-„. chm. i;

f;

u fbm n»ir t