Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Tóth György: A gyűszű

A 9. Ezüstgyűszű, áttetsző kristály, pontozott kupolával, díszített bordűrrel, 19. század vége, 12-17-18,5/21-23/16 (ctg. 4812). Magyarázó feliratok: 1. kupola, 2. palástfelső, 3. palástközép, 4. bordűr, 5. perem, 6. kupolapontozás, 7. palástpontozás, méretmegadás: A-B-C/D-E/F A gyűszűk anyagai A gyűszűk anyagát is, mint sok más egyéb szerszám anyagát a kor és a helyszín szerkezeti anyagainak ismeretében választották meg. Az antik darabok többsége arany, ezüst, bronz (réz+ón), réz, sárgaréz (réz+cink) vagy bőr felhasználásával készült. A vas korai alkalmazása nem zárható ki, de nem valószínű, hogy komolyan számításba jöhetett volna, hiszen az alakítása sok nehézséggel járt. A felsoroltak közül leggyakoribb a sárgaréz volt, mert alakíthatósága, tartóssága jól megfelelt a célnak. A díszgyűszűk megjelenésével az alkalmazott anyagnál a használati szempontok háttérbe szorultak és előtérbe került az anyag nemes volta vagy annak látszata. A legjellemzőbb anyagokból készült gyűszűk láthatók a 7. képen.