Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Tóth György: A gyűszű

4. Korai 5. Ezüst állítható bronzgyűszű, gyűrű-gyűszű, 6. Középkori lyukas gyűszű, magyar Levante, Kína, (ctg. 4537) 9. század 18. század eleje középkori női gyűszű díszített (ctg. 4536) (ctg. 4538) bordűrrel, magyar (ctg. 4524) hivatásos szabó természetes mozdulata az ujj oldalsó felületét veszi igénybe. Mondhatnánk persze, hogy ez a mai kialakult szokás (szabógyűszűk), de kétséget kizárólag az első gyűszűk ilyenek voltak, mert határozott erőt kellett kifejteni az ujjal. A későbbi finomabb munkák (vékony anyagok, hímzés) már inkább az ujj védelmére, mintsem erőátvitelre igényelték az eszközt. A szabóság mint szakma elterjedése később a középkorban megosztotta az iparoso7. Gyűszűk különböző anyagok felhasználásával. Sárgaréz, a Germany-feliratos darab hossza arra utal, hogy varrókészlet darabja lehetett (ctg. 4434), ezüst, vésett mintázattal, 19. század eleje (ctg. 4546), arany, vésett peremmel, cizellált bordűrrel (ctg. 4582), alumínium munkagyűszű (ctg. 4403/K/l), porcelán, angol, North Lodge (ctg. 4385), üveg díszgyűszű, 20. század (ctg. 4194), acél munkagyűszű (ctg. 4198), műanyag munkagyűszű (ctg. 4231)