Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Tóth György: A gyűszű

8. Acéllemezzel bélelt ezüstgyűszű. Vésett minta, angol, Charles Horner, 19. század vége (ctg. 3730/a) kat, a női szabók a kupolás gyűszűt, a férfi szabók a lyukas gyűszűt használták. A lyukas gyűszű nemcsak Bizáncban jelentette a gyűszű alkalma- £ • : îfBï l zásának kezdetét. Ázsiában valóban gyűrűszerű kialakítású volt, hen- * ; gères testtel és viselőjük a középső ujjpercen használta. Különösen L Kínában használták ezt a gyűszűt, melynek későbbi változata nem képzett teljesen zárt kerületet, így azt szétfeszítve vagy összenyomva állítani lehetett (5. kép). A gyűrű-gyűszűt jellemzően bronzból, rézből, ezüstből készítették, de például Japánban elterjedt volt a selyemből készült változata, melyet általában a felhasználó saját magának készített. A középkori gyűszűk már a ma is ismert szerkezetet mutatják. Általában teljesen zártak voltak, de főleg férfiak részére továbbra is ismert volt a nyitott gyűrűszerű változat is, mely lyukas gyűszű néven ment át a köztudatba. Különbözött a gyűrű-gyűszútől, de csak annyiban, hogy ennek kúpos volt a teste, így a legfelső ujjpercen viselték. A varró nők azonban csaknem kizárólag a zárt gyűszűket használták (6. kép). A Magyar Nemzeti Múzeum raktáraiban számos középkori gyűszű található, melyek egy része visegrádi ásatásokból származik. Érdekes darab ezek között az az öntött vörösréz gyűszű (1871.256.1.2), melynek palástja hengeres, és a pontozás folyamatos spirálban fut a palásttól a kupolába. A forma magyar jellegre utal, a pontozás leírt módja viszont a német gyűszűkre jellemző. A gyűszűkészítők tevékenységüket a céhes ipar keretei között folytatták, gyakran ötvöscéhekkel együtt, de sok esetben önállóan is. A 18. század közepétől a céhes gyűszűgyártás fokozatosan manufakturális gyártásba torkollott, majd a 19. század közepétől iparszerű termelés keretei között folytatódott. A 19. század közepétől kialakuló varrógépipar azonban a tömeges gyűszűgyártást feleslegessé tette, és jelentősége a 19. század végére háttérbe szorult. A használati gyűszű, az úgynevezett munkagyűszű mellett azonban a 17. századtól kezdődően a díszgyűszűk gyártása is beindult, mely több-kevesebb megingás után a mai napig is tart. Jelentősebb gyűszűgyártó cégek: Elisabeth B. Stent John Lofting George Wise Turnery Joseph Ashwell Walter Davenport Hester Bateman Matthew Linwood Matthew Arnold Samuel Pemberton John Piercy Charles lies Charles Horner Fingerling Praun angol angol angol angol angol angol angol angol angol angol angol angol német német 19. század eleje nincs adat 19. század vége 18.század 18.század 1761-1790 nincs adat nincs adat nincs adat 1740-1750 17-18.század 1830 14.század 14.század