Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (X) 2000 (Budapest, 2000)

Elekfy Péter: Lee-rendszerű kötőgép restaurálása

furatuk kikopott, oválissá vált, a megengedett hézag 0,5 milliméter helyett 3-4 milliméter lett. Alakjuk eltérő, mintha nem egy géphez tartoznának. Az intarzia fellazult, kitöredezett. A bütykös henger ragasztásai elváltak, a bütykök elmozdultak. A váz- és tartószerkezetek ragasztása elvált. A padlóval érintkező résznél a víz hatására gombafertőzést kapott és erősen roncsolódott, utólagosan falécekkel és fém L profillal megerősítették. Az egész tartószerkezet meggyengült. A fémrészek: erősen korrodáltak, felületük szennyezett, a hullámosító platinából 5 darab hiányzik, a kiegyenlítő platinából 3 darab hiányzik. A platinakeretet mozgató rudazat hiányzik, a tűsorból 32 darab horgas tű eltörött, a többinél a horgas rész deformált. Restaurálás A restaurálást a fa tartószerkezettel és ülőrésszel kezdtem. A tisztítást előbb zsíralkohollal való lemosással, majd szűrt kromofággal végeztem. A tisztított felületeket bronzkefével átdörzsöltem. A keretet szétszedtem, megtisztítottam a régi ragasztóanyagoktól, a csaprészeket bükkfurnérral megnöveltein, majd újra összeragasztottam őket. A teljes vázkeretet fertőtlenítettem (Volmanol BX), majd Embaleum LX Harted gyantával a laza részeket megerősítettem. A gyanta kiszáradása után a hiányzó részeket epoxi gyanta fűrészporos keverékével pótoltam. Kikeményedés után a felületeket összecsiszoltam. Az így összedolgozott felületeket színezett viasszal kezeltem, majd filccel feldörzsöltem. A bütykös hengert tisztítása után esztergapadon két csúcs között felszabályoztam. A vázszerkezet elkészülte után kezdtem hozzá a kötőgépszerkezet restaurálásának. A farészeket a leírtak szerint kezeltem, itt nem volt szükség a megerősítésre. A fémelemeket üveggyönggyel szórtam meg, majd szilikonolajjal lekezeltem. A munkát egységenként végeztem és 2. Kötés a restaurált gépen