Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Szemán Attila-Méri Edina: A selmeci Bányászakadémia hallgatóinak jellegzetes ruhadarabja, a grúben

Bányászköszöntés, egyszerű feliratként, esetleg külön szalagon, különböző nyelveken is előfordul. Ismerjük magyarul az újabb Jó szerencsét!" vagy régibb „Szerencse fel!" formájában, kedvelt a német „Glück auf!", de előfordul a lengyel „Sczensc Boze!" (78. o. I. kép). Kapcsolódik a hivatáshoz, vagyis az előző folt-csoporthoz, kapcsolódik azonban konkrét jelentésén keresztül a következő típushoz is. Szerencsekívánatot jelzők: a szokásos szerencsét hozó tárgyak, négylevelű lóhere, szerencsepatkó, esetleg mindkettő. Jellemző a szöveg is: „HOZZ SZERENCSET!" Ez a bányászatban sokkal többet jelent a köznapi életben szokásos szólásnál. A diákélethez kapcsolódó foltok: a „BALEK / KUSCH!" felirat a selmeci-soproni diákszokásokra utal. Az elsőéveseket a többi felsőoktatási intézetben általános „gólya" megjelölés helyett „balek"-nek, „bulek"-nek nevezték, a harmadéveseket pedig „firmá"-nak. A balek bevezetése a diákhierarchiába elsődleges feladatnak számított, s ezért összeállították számukra a balek-tízparancsolatot. Ennek első pontja a: „Balek kusch!" azaz maradj csendben, ami az idősebb hallgatók iránti tisztelet kötelező megnyilvánulása volt. Az sch-val történő átírás a régi selmeci némemyelvűségre utal. A firmák azonban természetesen cél nélkül, csak amolyan egyszerű emlékként nem hordták magukon a balek-tízparancsolat első pontját. Ennek külön jelentése volt, diáktisztségre utalt. Az összes balek felügyeletével megbízott firma, a „balekcsősz" tisztségét jelezte. A bányászruhás csecsemő (79. o. VI. kép) ugyancsak a balekre utal. Grúbenben, selmeci sapkában fekszik a bajuszos csecsemő a csipkés szélű pólyában, s közben még pipál is. A pólya szélén a XXXV. szám 1935-re utal. Ez az emlék - ellentétben az előző felirattal - a firmát saját balekságára emlékeztette. Diákszokást bemutató legszebb foltunk a hosszúkás „Tooobiás" feliratú darab (79. o. VII. kép). A függőlegesen felírt szöveg fölött tátott szájú bányászhallgató fejét látjuk, selmeci sapkában bányászjelvényes gallérral. A „tóbiásozás" szokása még Selmecről származik. Az Akadémia rendszabása - melyet a városi hatóságok is erősen támogattak - szerint ugyanis a hallgatóknak is korán nyugovóra kellett térniük, ami a korabeli felfogás szerint az erkölcsös élet egyik mutatója. Minthogy az erkölcsnek az éjjeliőrök érvényt is szereztek, a későn hazatérő diákok kisebb csoportokra oszolva megpróbálták kijátszani éberségüket. Ennek egyik eszköze volt a tóbiásozás, ami annyit jelentett, hogy egymásnak kiabálták távolról „Tooobiás", mire a válasz „Mit csinálsz?". A rend őrei persze megpróbálták elérni a diákokat, de így nem tudhatták, merre induljanak. A hegyes-völgyes Selmecbányán pedig a távolabbi helyszíneket nagyon munkás feladat volt gyalogosan elérni. A szokás aztán a vidám kiabálásokkal Sopronban is fennmaradt. Emlék-foltok: példánk feltehetően szilveszteri mulatozás emléke (79. o. VIII. kép). A folt felső részén óra, melynek mutatója éjfélt mutat, balra ablaknyíláson át háztető szélkakassal, a kakas mögött telihold. Az óra alatt felbillenő pezsgőspohár kicsorduló itallal, körötte a francia kártya színjelölései, alul a treff (trèfle), a pohár mellett a káró (carreau), fönt a pikk (pique); a két kor (coeur) jegyben egy-egy Q betű, egyik szív sarkán dobókocka. A jelképek sorba állításával kikerekedik a történet: egy éjszakába nyúló mulatozás, melynek lényeges pontja volt az éjfél. Ezért feltételezhető egy Szilveszter nap. A mulatozáson pezsgőt is ittak, s a kockázás és a francia kártya is emlékezetes szórakozásra utal. A két kor jegyben, azaz piros szívben elhelyezett Q beti kettős jelentésű. Utalhat olyan partira, melyben fontos szerepe volt két kőr dámának, de utalhat két hölgyre is. A függőleges „MEMENTÓ" felirat teszi egyértelművé az emlék jelleget. Mesealakok: a mesealakok közül a törpék voltak a legnépszenbbek. Természetesen nem véletlenül. Ez is utalás a szakmára, hiszen a bányamanó („Bergmännlein") az a bányaszellem, aki a becsületes, szorgalmas bányásszal többnyire jóindulatú védőszellemként bánik, segíti