Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Domonkos Ottó: A gyöngyösi kalaposok, 1838

szerint ez nem jelent meg, a Széchenyi Könyvtár kézirattára őrizte meg számunkra, a vándorkönyvvel együtt. A közép-európai ipari forradalom kibontakozásának kora ez, sorra alakulnak a kisebb-nagyobb „fabrikák", tönkremennek a kisebb vállalkozások, kézműves műhelyek. Nagy a munkanélküliség, tömeges a mesterlegények vándorlása, ezzel együtt növekszik a fegyelmezetlenség, szaporodnak az önkényes legényavatás szokásainak kilengései, amelyeket Jablonszky nem szívesen viselt el. A német és magyar kalaposok közötti különbségeket a német legények rovására jegyzi le és javasolja a „magyarosodást", a fegyelmezettebb munkát és magatartást. Nem is tartotta fontosnak külföldre vándorolni, mivel itthon minden megtanulható a magyar műhelyekben. Vándorkönyvének 49. oldalára írta háromszakaszos versét nézeteinek összefoglalásaként: Magyar Vándorlómhoz Hald szómét Vándor Bajtársom Kihez szóll zord írásom Sommája, mely ezt foglalja magában nincs Elet csak kedves Hazádban Nem szükség a fél Világot Bujdosván azt öszve járnod, Szép mondják mások, s állítom magam is (Ha szeretsz) látni más Hazát is Ha hát Hazádban; Bölcs lehetsz, Tudományodra annyi jót meríthetsz; Melyből jól Elvén boldogulj 0 Német Országra ne szorulj Sim. Jab. A kézirat a következő című fejezetekre tagozódik: előszó, szabadalmas céhek, az inasok állapota, a legények állapota, a remek, a beteg mesterekről, a temetésekről, az özvegyek állapota és végszó. Időnként a nagyobb nyomaték kedvéért hivatkozik a XIX, XX, XXI artikulusokra mint céhes szabályokra, de nem az elnyert privilégium szövegére. Ugyanis már az 1805. és az 1813. évi céhreformok idején is szokásban volt az új szövegezés szétküldése a céheknek Közönséges Czéhbeli Czikkelyek a mesterség űzése végett való társaságok és Czéhek számára. Példányunkat Budán 1828-ban az egyetemi nyomdában nyomtatták ki. Ez a szöveg is az általános tájékoztatást szolgálta, de nem azonos a biankó nyomtatott céhlevelekkel, amelyekbe a Helytartótanács illetékes hivatala beírta a céh megnevezését, az inasidő hosszát és pecséttel erősítette meg. A gyöngyösi kalapos céh egyébként 1821-ben nyert privilégiumot, illetve az 1819. évi megújítását, amely a német és magyar kalaposok szabályait német nyelven szentesítette. A gyöngyösi kalaposok valószínűleg a budai főcéh kötelékébe tartoztak (1696), sok más mesterséggel együtt. A mézeskalácsosok, tímárok, kefekötők stb. adatai bizonyítják ezt, de sajnos a kalaposokra vonatkozóan a vidéki mesterek nyilvántartásai nem maradtak meg. A közeli Eger is csak 1810-ben lett önálló, a szolnokiak 1822-ben kaptak szabályzatokat, tehát a korábbi évtizedekben, évszázadokban ezekhez nem tartozhattak. A nagy kiterjedésű vonzáskörzetekre számos példát ismerünk a Céhkataszter adatai alapján. Gyöngyös fontos városi központ volt, így hát feltehetően több kalaposműhely működött a városban, amit Jablonszky leírásában a legényszokások körkérdései (Umfrag) és ünnepélyes megszólításai „mit gunst ihr brüder" alá is támasztanak. A munkát kereső legények a Herberg-en kaptak szállást, melyet valószínűleg több iparág közösen bérelt valamelyik vendéglőben. Itt