Vajk Éva szerk.: Textil-és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Évkönyve (IX) 2001 (Budapest, 2001)

Domonkos Ottó: A gyöngyösi kalaposok, 1838

került sorra - a céhes szabadítás és tanulólevél átvétele után - a valódi legényavatás a szertartásos kikérdezések stb. között, valamint a „társpohár" ürítése, annak ismétlése, szinte a lerészegedésig. E lealacsonyító német szokások ellen tiltakozik mesterünk, de nem sok eredménnyel. A már említett közép-európai ipari forradalom kezdeteinek idejéből van példánk a Magyarországra özönlő vándorok adatairól. így Sopron a határ közelében fekvő, ismert kézműves központ szerepével vonzotta a külföldieket, de a hazai legényeket is, hiszen a város nemcsak belépő, de kilépő állomása is volt a vándorlegényeknek. Több más soproni iparág statisztikai adatait összesítettük egy grafikonon, amely mutatja, hogy a városban megfordult kalapos legények számaránya 1779-1890 között a külföldiek (németek) javára kb. 72% volt. Ez az arány csak az 1840-es években fordult meg, egyenlítődött ki, majd váltott növekvő mértékben a hazai legények javára. A magyarországiak többsége is folytatta útját a nyugati országok, tartományok területére. A Jablonszky által elítélt szokások, durva magatartás mellett azért jelentős volt a szakmai ismeretek gyarapítása is. Az ipari forradalomról szerzett tapasztalatok a céhek megszüntetését hozták előtérbe. Ez a fegyelmezett, minőségi munkát, a kisüzemek, erősebb műhelyek versenyképességét tette tapasztalattá a hazai legények számára is. Jablonszky helyzetfelmérése, javaslatainak sorsa ugyan ismeretlen, de bizonyság a céhes mesterek egy részének véleményéről. A reformok elkerülhetetlenek voltak, bár célszerűbb lett volna az 1780-as évek országgyűlési rendezési javaslatait megvalósítani és az iparszabadságot mielőbb biztosítani. Az évtizedekig tartó késlekedést az 1805. és 1813. évi reformok sem pótolták, hiszen az ország jelentős területein, a török kiűzése után a pesti, budai, pozsonyi és felvidéki főcéhek fejtették ki szervező tevékenységüket, a vidéki mestereket (Landmeister) felügyeletük alá vonták királyi privilégiumuk erejénél fogva. Másrészt az erősödő mezővárosok is sok céhszabályzatot nyertek, ami a helyi ellátáson túl a vásári körzetek felaprózását is jelenA soproni legényszálláson megfordult kalaposlegények számarányának alakulása, 1779-1890 % 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 % külföldi legények Sop ronban könyvkötők szap szap asztalosok ff  / \ A asztalosok •TL* \ \ könyvkötők magyar legények Sop ronban 1665 730 1800 1835 1870 % 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 %