Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 7. 1990 (Budapest, 1990)

Könyvszemle

Négy fontos könyv a textilipari technikák története köréből Agnes Geijer: A History of Textile Art London 1979 Florence M. Montgomery: Textiles of America 1650-1870 New York 1984 Irena Turnau: História Europejskiego Wlokiennictwa odziezowego od XIII do XVIII w. Wroclaw 1987. Brigitte Tietzel: Geschichte der Webkunst Köln 1988. Úgy tűnik, hogy a textiltörténet szintézise iránti igény a föld különböző pontjain aktuálissá vált; igaz, szerzői egyéni hajlamuk, képességeik és származásuk szerint különböző módon is fogtak feladatukhoz. A Geijer (ejtsd: jejer) a szakma doyenne-je - akinek 90. születésnapja tiszteletére 1988-ban szép emlékkönyvet adtak ki barátai - élete szakmai tanulságait foglalta össze. Nevét 1938 óta tartjuk számon, ekkor jelent meg a Birka-i ásatások viking textilleleteit ismertető könyve, 1964-ben (Fél Edittel) egy Magyarországon előkerült selyem/arany gobelin-töredéket is publikált A „Textilművesség történetében'' jelentős szerepet kap a technikák fejlődése, hangsúllyal a szövésen, ezen belül a mintaképző eljárásokén. Míg azonban a festés, nyomás, sőt a szőnyegcsomózás is fejezethez jut a hurkolás teljesen hiányzik Európa - és ezen belül a ritkán megszólaltatott Skandinávia - minden stíluskorszaka mellett a Közel- és Távolkelet kultúrái méltó helyet nyertek; ugyanakkor az indián szövőművészet teljesen elsikkad (csak az inka szövőeszközt ismerteti), hasonlóképen Fekete Afrika. Dicséretes viszont hogy külön fejezetet szentel a textilkereskedelem történetének Állításai, közlései az anyag szuverén ismeretéről tanúskodnak, a fogalmazás tömör, az ábrák informatívak Néhány színes és számos jó minőségű egyszínű szövetreprodukció teszi élvezetessé a mű tanulmányozását Egészen más szemszögből írta meg F. M. Montgomery, a Winterthur Museum (USA/ Delaware), a legnagyobb textilgyűjtemények egyikének munkatársa, az amerikai textiliákról szóló könyvet Ugyanis történeti áruismeretet ad, méghozzá olyan alapossággal, hogy az európai textiltörténésznek is temérdek új felismeréssel szolgál. A szóban forgó időszakban ugyanis - de sok tekintetben ma is - az Egyesült Államok európai importra szorultak így a viszonylag gyér amerikai mintaanyagot angol francia és más levéltári kutatásokkal egészítette ki, hiszen az importot lebonyolító hazai levelezés emlékei jószerivel csak az áruelnevezéseket őrizték meg. A vaskos munka első 140 oldala kevésbé érdekli a hazai textiltörténészt nem is illik jól a cím adta keretbe: a korai amerikai lakás háztartási textíliáit tárgyalja benne, igaz : figyelemreméltó alapossággal, jó képanyaggal. Az ezt követő 272 oldal viszont egy bámulatos felkészültséggel összeállított áruismereti lexikon, melynek közel 500 címszavában a korszak minden fontos textiláru-elnevezés magj^arázatát megtaláljuk. Az adatok értékét nagymértékben fokozza a 104 színes és 199 egyszínű ábra, mely a japán nyomda munkáját dicséri. A ruházati textíliák fél évezredes történetet dolgozza fel a lengyel Irena Turnau nyersanyagok szerinti bontásban, ezt követően áttérve speciális technikák fejlődésére is, amilyen a rövidáru, csipke, hímzés és - ami sajnos igen elhanyagolt terület az ágazat jelentőségéhez képest - a kötő-hurkoló művesség. Figyelemreméltó utolsó fejezete: a nemezgyártás (tehát pl. kalap) történetének szenteli s ebben első a maga nemében. A mű nem veheti fel a versenyt kivitelezése tekintetében a három másik ismertetettel; néhány tévedés is ront hitelén (pl. 15. századi magyar eredetűnek tüntet fel egy 16. század végi olasz filatórium rajzot). Legfőbb gyengéje azonban számunkra nyelve, mely miatt kevesen fogják forgatni. (Az angol összefoglalás jó ugyan, de túl kevés részletet tartalmaz.) Viszont jól használható bárki számára a csaknem 900 tételt számláló bibliográfia.