Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 7. 1990 (Budapest, 1990)

Oszetzky Gábor: A régi Peru és textiltechnikai

szint feletti magasságon, s ehhez az itt élők ruházata is alkalmazkodik. A férfiak bőr, vagy sűrűn kötött fülessapkát viselnek, rajta kalapot ( !) Felsőtestükön többré­tegű ing és pulóver, eredetileg tarka, többnyire azonban igen kétes tisztaságú állapotban. Nadrágjuk vászon, s szinte kivétel nélkül mezítlábasak. A nők öltözete magas fekete keménykalap (!) többnyire színes szalagokkal díszítve. Alsóruházatuk sokrétegű szoknya, harisnya és cipő nélkül. Felsőruházatuk több pulóverből áll, amelyek mell résznél mindig nyithatók; a perui nők fél életükben szoptatnak. Imádják a zenét; az Andok vidékén mindenütt jelenlévő pánsíp szomorkás, ám gyönyörű dallamait északabbra a gitár váltja fel. A Cuzcóból a Titicaca-tóhoz vezető mintegy 14 órás vonatúton - melynek viszontagságai európainak szinte elképzel­hetetlenek - az egyeden vágány miatt gyakran megáll a vonat akár a nyílt pályán is. Ilyenkor a zsúfolásig megtömött vagonok kiürülnek, s nemegyszer a havon­jégen alakulnak ki az alkalmi zenekarok; gitár, pánsíp, dob, ének. Hihetetien zenei érzékükkel pillanatok alatt összehangolódnak, s az első ütemeket követően kezdő­dik a tánc. Ilyenkor a vonat addig áll, míg a táncolók el nem fáradnak - ehhez hozzájárul a közel 5000 méteres tengerszint feletti magasság is - a vonatvezető visszabaktat elárvult mozdonyához, aztán folytatódhat az utazás. Az inka építészeti emlékek is érdekes technikatörténeti vonatkozásokkal szolgálnak. Peru városaiban a legrégebbi keltezésű épületek spanyol építésűek; katedráli­sok, templomok, paloták, amelyek javarészt az inka épületek anyagából, s azok helyére kerültek felállításra. Cuzco földrengésektől és spanyol rombolásoktól nem kímélt városában meg­maradt néhány inka falat csak azért nem hordta szét a lakosság, mert a kövek nem szabályosak, házépítéshez túl nagyok, s az utolsó néhány évben az állam is védi, óriási turisztikai vonzerejükre tekintettel. (19. kép) Lenyűgöző építészeti alkotások persze találhatók a nagyvárosokon kívül is. Ilyen az első számú idegenforgalmi szenzáció, az inkák utolsó városa, Machu Picchu is. 1532-t követően a spanyolok fokozatos benyomulása révén az inkák kénytele­nek voltak feladni Cuzcót birodalmuk fővárosát is, és folyamatos hátrálásuk során az Andok egy kicsiny csúcsa, Machu Picchu közelében húzódtak meg, majd építették fel utolsó városukat A spanyolok soha nem akadtak rájuk... E század 10-es éveiben egy földműves család lakott és dolgozott a hegy lábánál, és fogalma sem volt hogy 1000 méterrel feljebb még működtetliető vízve­zeték, templomok és középületek sokasága rejlik az őserdő zöldjében - így a legenda. Tény viszont hogy Hiram Bingam régész valóban az inkák utolsó városát kereste, és találta meg 1911 és 1915 között ezen a vidéken. A várost kiépített utak kötötték össze a környékkel - inca trails - amelyek ma is, 400 évvel építésük után, jól kivehetően kanyarognak a trópusi őserdőben; követve a vidék legfőbb folyójá­nak, az Urubamba Amazonast is elérő, zúgó vizének völgyét E völgy másik, építészetileg talán még jelentősebb gyöngyszeme Ollantaytam­bo romjaiban is megrendítő települése.

Next

/
Thumbnails
Contents