Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 7. 1990 (Budapest, 1990)

Oszetzky Gábor: A régi Peru és textiltechnikai

Úgy tartják számon e romokat, mint a legjobban áttekinthető tervezésű inka várost Az építmények meredek hegyoldal tetején helyezkednek el, amelyeket csak több száz lépcsőfok megmászásával lehet elérni. A lépcsők jobb és bal oldalán kőfalakkal megtámasztott hatalmas teraszokat létesítettek, földművelési célra. A teraszok és a lépcső katonai szempontból jól védhetők. A hegycsúcs tetején ma már inkább csak romok vannak, melyek jelenlegi formájukban is lenyűgözőek. Templomaikat akkora sziklákból építették, hogy elképzelni is nehéz e monstrumok szállítását (Egyik-másikuk becsült súlya elérheti a 20 tonnát) A kövek faragása, egymáshoz illesztése bámulatos. E technika megértéséhez tudnunk kell, hogy a 60-80 cm vastag falakat úgy képezték ki, hogy az óriási kődarabok nem párhuzamos síkokkal, hanem ívelten kapcsolódnak egymáshoz, s így két irányú erő felvételére alkalmasak. EUtepzemető, milyen kőfaragási technika volt szükséges az ilyen falak kialakításához. Vezetőnk elmondása szerint feltehető, hogy a kövek durva megmunkálása hő segítségével történt A ko alá tüzet ráírtak, majd a kellő hőmérséklet elérése után hideg vizet vezettek rá, megrepesztve a sziklát Külön rejtély övezi a kövek szállításának módját Származási helyük egyértelműen megállapítható; a szemközti hegyoldal légvonalban 2-3, földön 5-6 km távolságból szolgáltatta az építőanyagot Csakhogy a két hegycsúcs között zuhog az Urubamba folyó, amely még csónakkal is nehezen járható. Egy történelmi tény segít következtetni a kolosszusok szállításának elképesztő módjára. Manco Inca 1536-ban rövid időre győzelmet aratott Hernando Pizarro spanyol harcosai felett. Az inka a lovakkal támadó spanyolokat - akiket a lépcsők és teraszok megállítottak - az Urubamba vizének elzárásával egyszerűen elárasztotta vízzel. A spanyolok meghátrálni kényszerültek... Helyi magyarázat szerint - melynek írott forrásból történő megerősítéséről nem tudok - az Urubamba vizének óriási gáttal történő lezárása esetén a vízszint annyit emelkedett hogy elérte a szemközti hegyen kifejtett kőmonstrumokat s így azokat hatalmas tutajokkal át lehetett úsztatni Ollantaytambóba. Megerősíteni látszik ezt az a tény is, hogy a romok legtetejéről induló rámpa, amely a kövek szárazföldi szállítására szolgált nem éri el a hegy lábát; kb. 15 méter magasságban a folyó szintje felett véget ér. Ollantaytambo ma is megtekinthető, jól restaurált, egész területe bejárható. Építészeti vonatkozásban talán a legjelentősebb inka alkotás. Rejtélyekre is brikkanhat az érdeklődő, amelyet persze nem is nagyon titkolnak, hiszen idegenforgalmi vonzerő. Ollantaytambo romjainak egyike egy hatalmas szikla, leomlott egykori helyéről, félig a földbe süppedve áll. Falai gondosan megmunkálva, anyaga feltehetően gránit A mintegy 60 cm mélységű sziklatömbön egy gondosan kialakított, kb. 4 cm átmérőjű, szabályos fúrat látható. A furat fala teljesen sima, egyik vége tölcsérszerűen kimunkált