Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 7. 1990 (Budapest, 1990)

Oszetzky Gábor: A régi Peru és textiltechnikai

Más leírásokból is ismerjük, hogy az inkák által használt quipu a megszerzett javak számontartására szolgált Ez a számos zsinórból, a zsinórokon különböző helyeken elhelyezett csomókból álló regisztráló rendszer alkalmas lehetett a 10-es számrendszer használatára. Egy 1541-ből származó leírás megszólaltat egy quipucamayoq-ot (a kipu használatára kiképzett inkát) akinek feladata éppen e számadások készítése. A zsinórok és csomók színe, száma, távolsága és sorrendje a lehetőségek nagy számát biztosította számadatok rögzítésére, mint ahogy azt az előtalált egykorú Ayala-mű is bemutatja. TAPASZTALÁSOK, ÉRDEKESSÉGEK A perui anzikszok, prospektusok fonó, szövő asszonyai, az úton-útfélen kínált gyönyörű szőttesek könnyen lázba hozhatják az arra látogatót. Magam is így jártam, természetesen. A következő néhány epizóddal talán tanulságos, érdekes megfigyeléseket adhatok azoknak, akik egyszer eljutnak e távoli tájra. A perui szegénység európai szemmel nézve elképesztő. Talán így válik érthetővé, hogy az egyébként bezárkózó természetű hegylakó indiánok a turistaszezonban az idegenforgalom közkatonái. Cuzco, Machu Picchu, Pisaq utcái, terei portékájukat kínáló indián asszonyoktól nyüzsögnek, akiknek életterük az utca, éjjel-nappal, fagyban és forróságban egyaránt Hátukon gyermekük, előttük^portékáik, s az utca porában szőnek, fonnak, kereskednek. Hogy a megélhetés szüksége, vagy egy virágzó népi művészet tanúi lehetünk; nem tudtam eldönteni. De tény, hogy a textíliák nagy része kelendő, motívumaik látványosak, technikájuk a helyszínen ellenőrizhető. Felmerül persze a kérdés, hogy a gyalogorsóját naphosszat pergető perui asszony hogy tud megélni, amikor jó minőségű, ízléssel elkészített kézi kötésű alpaka pulóvert 15-18 US dollárig le lehet alkudni. Az óvatlan vásárló persze ugyanennyiért tehet szert egy műszálas, gépi kötésű talmi darabra is. Hasonló a látvány a Pisaq-i vásáron, amelynek hagyományai évszázadosak; itt cserélt árut a cuzcói iparos és a hegyvidéken élő hegylakó indián. Minden szombaton megtelik a piactér, hogy az eladó több-é, vagy a nézelődő, azt nehéz eldönteni. Felsorolni is nehéz, mi minden eladó itt, a használt - városi - cipőktől a kegytárgyakig, a kultikus hegyikristály szobroktól a pánsípok arzenáljáig. A kendők, takarók, szőttesek, pulóverek áradata között néhányan különféle gyógyfüveket csodaíozeteket garantált rontást okozó szereket árultak meggyőző erővel. Itt bukkantam rá néhány, a pamut és gyapjú (szőr) festésére szolgáló növényi eredetű színezékre, mint a molle, a chilca, az alisa, lambras, Irishka-kishka és achiote. (Fordításukkal nem merek megpróbálkozni, a vásáron pokoli zajban készített magnófelvétel során e szavakat tudtam kihámozni egy öreg indián asszony kechua beszédéből és vezetőnk spanyolosan angol tolmácsolásából.) A látvány sok eredetiséggel szolgál; a hegylakók öltözete egészen különleges, az időjáráshoz messzemenően alkalmazkodó. Éjszaka a fagypontot is alulmúló száraz hideg, nappal a minden európait felégéssel fenyegető, elképzelhetetlen erővel perzselő nap 40 °C fok feletti hőmérsékletet is eredményez a 4000 méteres tenger-