Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 7. 1990 (Budapest, 1990)

Oszetzky Gábor: A régi Peru és textiltechnikai

jelentősége van a kötélnek, mert lehetővé tette, hogy a megmozgatott terhek súlyát a testen elosszák, s legalább az egyik kezet szabaddá tegyék. A Chavin-kultúrát megelőző időszakra tehető (i. e. 1800-i. e. 1300) az egyszerű növényi rostok, szárak nyolcas formájú átkulcsolásával létrehozott síkszerü lapok - ilanas - készítése, amelyeket idővel különféle díszítésekkel láttak el, mint pl. munkaeszközeik, vagy a természetben látott növényi, állati motívumok képe. A felhasznált rostok vagy nem kívántak sodrást, mint pl. a kutyatej szára, vagy sodratadás helyett egyszerűen összenyomkodták őket, pl. az agavé esetében. Ugyanezen időből olyan földterületek megművelésének nyomaira bukkantak a kutatók, amelyeken a pamutot adó gyapot termesztését végezték. Tény és való, hogy az első szőtt textilemlékek anyaga kizárólagosan pamut (stilizált gyapotvirág motívum) s csak a Cha\in-kultúra, a déli partvidéken alkalmaz vicuna- és lámaszőrt is szövetei díszítésére i. e. 1200 körül. Joggal merül fel a kérdés az olvasóban, vajon miért ennyire dominánsak a textilemlékek ezen a vidéken? Nos, egyrészt a kiemelés a szerző érdeklődési köre miatt kissé önkényes, másrészt viszont el kell mondani, hogy a szép számban előforduló kerámialeletek is tartalmaznak textiltörténeti vonatkozásokat. Míg Egyiptomban a szolgaszobrocskák örökítették meg a technológia egy-egy számunkra érdekes mozzanatát, addig e területen az ógörög vázákhoz hasonlóan kerámián mintázták meg a textiltechnológia fontosabb elemeit Úgy érzem azonban, hogy a kérdésre az igazi választ máshol kell keresnünk; kultúrtörténeti tény, hogy az itt élő népek nem ismerték az írást Szemben a nem túl távoli azték, vagy a nagyjából hasonló korú egyiptomi kultúrával, ismereteik, kifejezésmódjuk, vallási és szociális rendszerük megörökítése csak művészi tevékenység révén, isteneik, később uralkodóik realisztikus, majd absztrahált megjelenítése során öröklődött E képző-, ill. iparművészeti alkotások így válnak archeológiai leletté, egyben feljegyzéssé, melynek olvasása elsősorban művészettörténeti feladat Mai szemmel nézve is szinte érezni lehet e leletek üzenetjellegét Legszebb, valóban művészi ízléssel kivitelezett textíliáikat ugyanis, halottaikkal együtt eltemették. Feltételeznünk kell, hogy a textilmintázás egy sajátos nyelvezetet helyettesít amellyel gondolati világuk kifejezhetővé vált A terület déli partvidékén két egymástól jól elkülönülő temetkezési területet tárt fel J. C. Tello a paracasi és nascai kultúra idejéből (i. e. 1000-i. u. 600) Az egyik, melyet cavernának nevezett, palack formájú, földbe, még inkább kőzetbe mélyített, mintegy 6 méter mélységű üreg. Ebben helyezték el a halottaikat guggoló helyzetben, belső részeiket eltávolítva, a megmaradt testet többszörös pamut-, illetve gyapjúszövetbe, mintegy batyuba ágyazva (9. kép). A halottak környezetében a legkülönfélébb eszközöket és tárgyakat találta; csészékben bab, kukorica, kokalevél, gyermekjátékok, varróeszközök, mint pl. varrótű befűzött cérnával ( !), szövőeszközök, megkezdett szőttesek, szövőminták stb. A szövetek kikészítése az esetek túlnyomó többségében díszes, sőt pompás, bár előfordulnak díszítetlen szövetek is. A kamrákban több tucatnyi, különféle korú és nemű halott található., Maradva-