Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 7. 1990 (Budapest, 1990)
Sipos Enikő: Heténypusztai római kori textilek vizsgálata
tölti ki. (4. kép.) A belső részen növényi ornamentika lehetett, de a többszörös egymásrarétegződés miatt a minta kivehetetlen. A barnásfekete gyapjúfonalak színezőanyaga nagy valószínűséggel bíbor. A mustra legközelebbi párhuzama a Kölni Dóm ereklyetartó szarkofágjából származó 11. számú töredék Itt sávolykötésű selyem alapon aranyfonalakkal, ún. képszövéssel készült a minta. (8. ) Készítésmódját tekintve a heténypusztai töredék azonos a figurális díszű viminatiumi aranyszövettel, amit 1895-ben szerzett meg a Magyar Nemzeti Múzeum. (5. kép.) Az ovális keretbe foglalt Victoria-figura kezében pálmaágat tart, a keret belsejében változatos formájú és méretű levelekkel. A selyem láncfonalak közé vászonkötésben beszőtt aranyfonalak követték a mustra vonalát (9.) Valószínűnek látszik, hogy itt is, úgy mint a heténypusztai töredéknél, az aranyfelületek közeit gyapjúval töltötték ki, ez azonban teljesen elenyészett Ennek oka lehet az az ismert tény, hogy a gyapjú és a selyem nedvességtűrése igen eltérő. A gyapjú a vizet jobban megköti mint a selyem, így ez utóbbi hamarabb válik törékennyé. Ezzel magyarázhatjuk hogy selyemszálak csak az aranyszálak között maradtak meg. Megmaradásukban közrejátszott a fém konzerváló hatása is. F. Volbach a viminatiumi töredéket a Plinius által leírt aranyszálas szövetek egyik típusának tartja s azt írja hogy ez a technika ceremoniális célokra használt szöveteket jellemezhetett a 4. században. (10.) Az 53. sír aranyszövetével teljesen azonos aranyszövet a viminatiumin kívül tudomásom szerint nincs. A pannóniai késő római textilleletek között képszövéssel vagy hímzéssel mintázott anyagokra ezeken kívül nem volt példa. Két hasonló szövet van a Bostoni Museum of Fine Arts-ban. Ezek is szövöttek tunika díszítésére szolgáltak a nyak körül és a vállakon. A vállakra kerülő szögletes táblákat szalagpár köti össze, melynek díszítése nyakláncot utánoz. A mustra mind a szín, mind a fonákoldalon aranyban jelenik meg, bíbor adja a figurák rajzát (11.) A következő lepel egy leheletfinom selyemszövet Talán ilyen lehetett az az anvag, amit Plinius úgy emleget, mint „szövött levegőt " (2/1-es sávoly, szöv. sűr. : 80/84) Ezeken kívül találtunk még 2-3 cm 2-nyi selyemdamaszt töredékeket (6. kép.) Legtöbbjük szétszóródva a nyugati váz mellett helyezkedett el. Mintájuk változatos formájú és méretű kockákból áll, amit sávolykötéssel alakítottak ki. ( „B", „C, „D" kötésrajz.) Feltűnően hasonló mintázatú damasztselyem töredéke maradt meg Svájcban, Conthey-ben egyéb damaszttöredékekkel együtt egy késő római temetkezésből. Feltételezik hogy a darabok egy tunika maradványai. A vetüléke ennek is „Z" sodratú, a lánca sodratlan, szövetsűrűsége : 55-60/44-60. (12.) Itt említhetjük még meg a mainzi töredékeket is, melyek kötése gyémántsávoly, a vetülékek „Z", a láncok „S" sodratúak. (13). Az 53. sír szövettöredékeinek anyagvizsgálati eredményei : 1. Lenvászon, lánc- ill. vetülékek „S" sodratúak, szövetsűrűség: 23/54. 2. Lenvászon, lánc- és vetülékfonalak „S" sodratúak szöveteűrűség: 20/46. 3. Lenvászon, lánc- ill. vetülékfonalak „S" sodratúak szövetsűrűség: 14/28.
