Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 5. 1983 (Budapest, 1983)
tották a magyarországi mesterek számát. így kerültek Magyarországra a Kluge család ősei is. A hagyomány szerint a Kluge család a szászországi Sorauból származott, Johann Friedrich Kluge Sárváron telepedett meg, majd a pozsonyi főcéh 1777. augusztus 25-én bejegyezte mestereinek főkönyvébe 60. sorszám alatt. Családos ember volt, hiszen fia Carl Friedrich Kluge vándorútjáról hazatérve már 1783-ban műhelyt nyitott Sárvárott, majd átköltözött Pápára és mint polgár jelentkezett a pozsonyi főcéhnél felvételre, 1786. június 22-én nyert bejegyzést 95. sorszámon. A harmadik vagy negyedik műhely az övé Pápán, mert Philipp Erdl 1765-ben, August Thomasy 1769-ben, Aloisius Merk 1783-ban már mint pápai mester szerepel a főcéh mesterkönyvében. 10 Közülük Érdinek és Thomasynak nincs később nyoma, leszármazottja. Merk mester fia a mesterséget folytatta. így hát azt kell gondolnunk, hogy az egyik műhelyt vette át Carl Kluge, vagy újat létesített. Ez utóbbi valószínűbb, mert a műhelyek száma Pápán a 19. század közepén már hat. A műhely alapítását maga a mester is ünnepélyes bejegyzéssel örökítette meg receptkönyvében, amelyet 1782-ben a szászországi Sorauban kezdett összeállítani. Könyvecskéjének címlapján ez áll: „Farbe-Buch von Carl Friedrich Kluge Färber-Gesell von Sorau in Sachsen Anno 1782." 1783-ban az Isten nevében kezdte meg önálló munkáját, vörösrézből kerek bárcákat készíttetett monogramjával, melyek összesen egy fontot nyomtak, fizetett értük 16 Groschent. „Carl Friedrich Kluge. In dem Jahr Nach der Gnadenreichen Geburt unsers Erlösers und Seligmachers Jesu Christi: Anno 1783. den 11-ten December. Habe ich in Nahmen Gottes des Vaters und des Sohnes und des Heiligen Geistes in Scharwar meine erste Zeichen anfangen zu schlagen. Erstlich habe ich auf die Nomoro CFK CFK q_q geschlagen Zwitens hab ich auf No: O * O g escn lagen. Das 1 Messing habe ich vor 16 Groschen bezahlt in Scharwar." E bárcák mindig párban készültek, a váltómunka jelölésére szolgáltak, a hozott vászonra varrták az egyiket, a másikat pedig a megrendelő őrizte meg, ezzel válthatta ki a kész munkát mint azonosító jeggyel. E bejegyzést festőreceptek követik német nyelven, a pácnyomás különböző eljárásainak rövid leírása és az indigós kupa alkalmazása olvasható. Ifjú Kluge Károly követte apja mesterségét, vándorútra kelt és egy ritka értékű mintakönyvvel tért haza: „Muster-Buch vor: Carl Kluge. Lindow de 24ten Septr. 1809." Pác- és reservnyomású kis textildarabkák 1—72-ig sorszámozva kerültek egy füzetbe, majd a hátsó lapokon a gyapjúfestés kémiai jelekkel írott 12 receptjeit találjuk. Itt is kis posztó-, ill. fonalminták mutatják a kifestett színt. E két mintakönyv jelentőségével Endrei Walter és Hajnal Lászlóné foglalkozott részletesebben, tőlük idézzük a jellemzéseket. A titkos recepteknek tűnő, az alkimista jelekre emlékeztető írásból csak egyetlen, az Allaun (hamuzsír) 9 jele fordul elő az 1782-es receptkönyvben, míg az utóbbi (1809). „...írásmód megtévesztésig hasonlít az alkimistákéra, szimbólumok egy része első látásra is kongruensnek tekinthető. A beható vizsgálat azonban más eredményre vezet. A 3. ábránkon látható jelkulcs 18 szimbólum feloldását adja, ehhez járul az alkimistáktól átvett óraszimbólum. A 19 jelből külsőre 9 teljesen azonos ősi alkimista jelekkel, azonban csak 3 jelpár fedi egymást fogalmilag is (borkő, választóvíz és óra). A másik
