Oszetzky Gábor: Textilipari Múzeum Évkönyve 5. 1983 (Budapest, 1983)

A KLUGE-MÜHELY ALAPÍTÁSA ÉS FEJLŐDÉSE Amint már említettük a kékfestés magyarországi elterjedése a 18. század közepén vesz lendületet. Erre vonatkozóan a pozsonyi Schön- und Schwarzfárber céh és a textilnyomás rokonszakmái (Leinwandrucker, Öldrucker, Tapetcnmacher, Wasserdrucker) között zajló viták és perek tudósítanak bennünket. A leglényegesebb vita (1773) a céh és Pornschlägel vászonnyomó között bontakozott ki, amely rávilágít az új technológia megjelenésére és a céh által történt megszerzésének módjára is. Pornschlägel apja olajnyomóként dolgozott a sasvári manufaktúrában, Pozsonyban önállósította magát, fiát is erre a mesterségre tanította meg. Utóbbi műhelyében a kékfestéshez szükséges indigós kupát, festőmedencét épített, majd a sasvári manufaktúra egyik munkása megtanította a kékfestésre. 1771-ben felvették a polgárok sorába mint vászonnyomót, egy év múlva pedig már perben áll a festők céhével. Azok privilégiumukra hivatkozva ki akarják sajátítani az új eljárás kizárólagos jogát és többek között Pornschlägelt is el akarják tiltatni annak gyakorlásától. A vita során a vászonnyomó arra hivatkozik, hogy a mintázás mindenképpen jogkörébe tartozik, ez az elsődleges, a festés csak másodlagos. De egyébként is a festők céhlevelének egyetlen pontja sem tartalmaz utalást a tulajdonképpeni kékfestésre, hanem csak a hagyományos Schön- und Schwarzfárber ipar termékeire. így hát semmi kiváltságos joga nincs a festőknek mást eltiltani a kékfestés gyakorlásától, sőt annak titkát maguk a festők is pénzért vásárolták idegen segédektől nyolc éve (1765). A pozsonyiak kiváltságszerzésük igazolására a prágai festők céhéhez fordultak, nyilatkozzanak, kinek a joga a kékfestés, mi a gyakorlat cseh földön. A válasz a pozsonyiakat támogatta: a „Porcellan-Farb"-nál (kékfestés) a festés a lényeges, mert hiába van mintázva az anyag, a festés nélkül az nem alakítható ki a kék-fehér változatban. Egyébként is Csehországban, Szászországban és Sziléziában sok műhelyben már évek óta a festők gyakorolják ezt az eljárást, másoknak tilos ezt a munkát végezni. A Porcellan-Farb kifejezés a 18. században divatba jött kínai kék-fehér porcelánokhoz hasonló kékfestést jelölte jellegzetes kék-fehér színe és mintázata után. A Sopronban végzett összeírás 1769-ben a festők munkáját szintén így jellemzi „drucken auf Porcellan Art". Az eljárás terjedéséhez tehát az idegen legények által eladott „titkos" receptek éppen úgy hozzájárultak, mint a jelentős termelést végző sasvári és cseklészi manufaktúrák, ahol a szín- és pácnyomású textilek mellett az indigós kékfestést is művelték.

9 A 18. század második felére a hazánktól nyugatra eső területeken a textiliparban és festő mesterségben is túlnépesedés állt be. Ezért a hivatalos telepítési politika mellett az egyéni vándorutak, a családos áttelepülések egyaránt szaporí-