Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

A Textilipari Múzeum gyűjteményéből - Hajnal Lászlóné: A pápai Kluge kékfestő család mintakönyvei

Valamely technológia értékelésénél akkor járunk el helyesen, ha azt azonosságaiban és eltéréseiben vizsgáljuk, tehát a megadott kor más műhelyeinél, vagy más országok iparában szokásos eljárásokkal hasonlítjuk össze. Az összehasonlítás alapja jelen esetben a szin kialakításához felhasznált természetes színezék, illetőleg szinezékek kombinációja, továbbá a pácok összetétele. A XVIÏI. század végén már teljesen kialakult és rögződött metodika jellemzi a kelmefestő ipart. Úgyszólván azonos módon festenek Franciaországban, Ausztriában, Németországban, Itáliában stb., amiben közrejátszottak a Colbert-féle textilfestő reformok is. Franciaország céheire a rendezés után kötelezőek voltak a Colbert-féle előírások, s ezt a rendszert átvették Európa többi országai is. A sok évszázados gyakorlat egyébként is bebizonyította már, hogy valamely szép és tartós szin kialakítása milyen komponensek alkalmazásával oldható meg legjobban, változtatások inkább a divatszineknél adódtak, vagy pedig arról volt szó, hogy a kisebb manufaktúrák mesterei az olcsóbb színezékkel igyekeztek azonos szinhatást elérni. Voltak ezzel szemben olyan eljárások is, melyek a legrégibb időkben kialakultak már, s a szintetikus szinezékek megjelenéséig változatlanul maradtak meg. A Kluge-féle receptek értékelésénél a velük egy'korban megjelent technológiákban, a kelmefestő ipar eljárásait ismertető könyvekben kerestük az analógiát. Hogyan is festették hát a Kluge műhelyben a különböző árnyalatú pirosakat, lilákat, kéket, sárgát, stb? S

karlát 66 font árura 12 font választóviz 4 font fizetfa 1/2 font kosenil 9 font borkő 3/4 font timsó elkészités után 1 font kristályos tartarát a választóviz fele 3 font és 28 lat kosenil viz nélkül elkészitse Buzér piros 4 2 font árura 9 font timsóval átitatva 4 1/2 font borkő 2 órát főzni 21 font buzérral kifesteni