Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség tevékenységének főbb jellemzői Bezerédj Pál irányítása alatt

Amikor 1900-ban - működése 20 éves jubileumán - a kormányzat magas kitüntetésben részesítette - az Akadémia pedig 1000 Ft-os aranyéremmel jutalmazta - a jutalmat visszautasította /a Magyar Tudományos Akadémiánál helyeztette letétbe arra a célra, hogy ezzel érdemdús rokonának és elődjének, Bezerédj Istvánnak az életrajzíróját - a legjobb pályázat készítőjét - jutalmazzák/; az elismerést elhárította. A szekszárdi hetilap szerkesztője, Leopold Kornál e gesztust vezércikkben méltatva beszámolt róla, hogy a "közélet összes tényezői a legmelegebb üdvözletekkel, a rokonszenv, tisztelet és elismerés megkapó hangján halmozzák el;" az ország minden részéből, de Lyonból, Parisból és Bécsből is érkeztek cimére levelek és táviratok. Bezerédj azonban most is azt az életelvét követte, amit a lap megindulásakor megfogalmazott a szerkesztőnek: "arra kérte, hogy lapunk a selyemtenyésztés ügyével minél többet, de az ő személyével soha ne foglalkozzék." /133/ Amikor tehát "a minisztertanács fölterjesztésére 5 Felsége a főrendiház tagjává élethossziglan kinevezte", a helyi lap arra biztatta, hogy ha eddig minden kitüntetést visszautasított is, ezt el kell fogadnia. /134/. A személyes érdem ennyire egyértelmű elismerésének fényében mi is Bezerédj Pál működésének majdnem negyven esztendejét a magyar selyemtenyésztés jól elkülöníthető korszakának tekintettük. Igyekeztünk összefoglalni a Szekszárdon működő Országos Felügyelőség szervező és irányitó tevékenységét, szembesíteni a tiszteletreméltó törekvéseket, szándékokat a tényleges eredményekkel. Jónéhány részletkérdés természetesen további vizsgálatot kivan. Tanulmányunk legfőbb tanulságainak összefoglalásával elsősorban ezekre a később elvégzendő feladatokra szeretnénk ráirányítani a figyelmet: 1. A selyemhernyó tenyésztés állami kezdeményezésű és ellenőrzésü termelési ág volt. A Felügyelőség egész szervezete a minőségi tenyésztést szervezte, ezt szolgálta a propaganda is. Több adatot idéztünk rá, hogy ebből a szempontból nem tekintették a selyemtenyésztést "üzleti vállalkozásnak". Arról azonban nem tudtunk képet alkotni, hogy a vizsgált korszakban hogyan alakult a tőkebefektetés és nyereség, illetve az esetleges állami szubvenció aránya. Azt ugyanis Bezerédj önzetlenségének elismerése mellett is hangsúlyoznunk kell, hogy a tenyésztés szervezete is, a felaolgozásra alapitott üzemek, gyárak országos hálózata is feltételezi az állami és magántőke aktiv részvételét. 2. A tenyésztésre vállalkozók - a szegényebb népréteghez tartozók - egyéni érdekeltségét az egykorú propaganda buzdításaiból és a tényleges jövedelem adataiból több oldaluan igyekeztünk szemléltetni. Nem lehet kétséges, hogy azok vállalkoztak elsősorban a korántsem "könnyű munkának" minősülő tenyésztésre, akik minden pénzkeresési formát igyekeztek megragadni. Függetlenül attól, hogy az elérhető jövedelem arányban volt-e a befektetett munkával! Ha szociális szempontból komoly jelentősége is volt tehát ennek a tevékenységnek, csak a "semminél ez is több" tartalmú gondolkodással, a nincstelenek reménytelen helyzetével összemérve tekinthetjük "jótéteménynek", "áldásnak" a her-