Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség tevékenységének főbb jellemzői Bezerédj Pál irányítása alatt

nyónevelést. Ahhoz azonban, hogy részleteiben ismerjük: mit is jelentett az uradalmi cselédek és falusi szegények pénzbevétele szempontjából: életfenntartási és feltörekvési vágyaik szolgálatában a tenyésztés, részleteiben meg kellene vizsgálnunk maguknak a tenyésztőknek a vélekedését is. 3. A hernyónevelés módszerei - a bonyolult minőségi követelmények miatt ez különösen figyelemre méltó - mégiscsak elterjedtek a szegényparasztság és a nincstelenek körében, s ennek akkor is nagy jelentősége van,ha a jövedelmezőséget figyelmen kivül hagyjuk. Némi túlzással a paraszti gazdálkodás egészéhez képest igen "belterjes" állattenyésztési ágazatként is felfogható a hernyónevelés. Az előirt mennyiségű táplálék, a napra pontosan meghatározott teendők, a férőhely biztosításának minőségi követelményei tulajdonképpen azt jelentették, hogy a parasztságnak radikálisan szakitania kellett a "tanulás" tapasztalat-átadáson alapuló hagyományos szemléletével: "könyvből", előadásokon elhangzó szaktanácsokból ismerte meg a módszereket. Tanulságos lenne éppen ezért azt is alaposabban megvizsgálni: maguk a tenyésztők milyen mértékben tudták elsajátítani e szokatlan módszerrel a szükséges ismeretanyagot, illetve az elsajátitottakat kamatoztatták-e más állattenyésztési ágakban, pl. olyanformán, hogy nagyobb készséget tanusitottak a "könyvből tanulás" iránt. 4. A.hernyónevelés feltétele volt az eperfák szaporitása. A felügyelőség - az iratanyagból következtetve - erre forditotta a legnagyobb gondot, ennek érdekében fejtett ki legnagyobb szervező munkát. Ugy tapasztaltuk, hogy az eredmények mégsem egyformán mutatkoztak az ország egész területén: a déli megyékben sokkal több volt az eperfa. Hasznos lenne tehát azt is megvizsgálni, hogy milyen tényezők befolyásolták az eperfa ültetési "kedvet", másutt milyen gátló tényezők jelentkeztek. Valószinü, hogy összefüggésben van ez is a helyi hagyományokkal, pl. azzal, hogy milyen faféléket helyettesitettek -vagy nem akartak helyettesíteni - az eperfával. 5. A feldolgozó üzemeknek ebben a korszakban kiépülő országos hálózatát csak érintőlegesen mutattuk be; a részletesebb dokumentálásra sajnos nem voltak elégségesek forrásaink. Azt összefoglalóan is hangsúlyoznunk kell, hogy ezeknek a kis- és középüzemeknek az adott település életében általában kiemelkedő jelentőségük volt: sokhelyütt a gyáripar legfőbb, esetleg egyetlen "képviselőjeként" tarthatjuk számon. Különösen érvényes ez a megállapítás Tolna megyére, ahol még a két világháború között is a tolnai selyemfonoda volt - a simontornyai bőrgyár mellett - a megye egyik legjelentősebb ipari üzeme /135/. üb