Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)
Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség tevékenységének főbb jellemzői Bezerédj Pál irányítása alatt
Az ilyen, nem minden esetben a legpontosabb foglalkozás-megjelölésekből két következtetést mindenképpen levonhatunk. Egyrészt: nem azok pályázták ezeket a legalacsonyabb szintű irányitó állásokat, akikre a tenyésztésben számítottak. Másrészt: kétségtelen, hogy a tönkrement "kisegzisztenciák" - gazdálkodók, iparosok, kereskedők, sokgyermekes és kisfizetésű tanitók, kishivatalnokok - reméltek biztosabb megélhetést a "selyemügyből". Tehát a társadalom perifériájára sodródott, de nem a társadalmi ranglétra legalsó fokain álló emberek keresték igy a megélhetésüket. A feltételek természetesen elég nagyok voltak, s ez behatárolta azok körét, akik egyáltalán jelentkezhettek: legalább két-három nyelvet kellett tudni /a nemzetiségek lakta területen feltétlenül/, és csak azok nyertek felvételt, akik ismerték a jelentéskészítés fortélyait, s egy selymes zeti tanfolyamot sikerrel elvégeztek. Egy próbaidőre, /az újvidéki gubóbeváltónál / alkalmazott asszony felügyelői teendőit 1911-ben igy részletezték a munkaköri leírásban: július közepétől a következő év áprilisáig a gubóosztályozást végezte; májusban "valamely vidéken be utazza a községeket, ellenőrzi a tenyésztéseket és oktatja a tenyésztőket az ok szerű tenyésztésre", június-júliusban a beváltóhelyen az átvételnél és a lefojtásnál felügyel. A próbaidőre 40 Koronában /plusz 10% drágasági pótlékban/ állapították meg a fizetését, s lakásként "szolgálati férőhelyet" biztosítottak a számára /vagy plusz 10 koronát lakbér cimén/. /129/. A selyemügyben érdekelt fizikai munkások számát országos összesítésben nem ismerjük, csak Tolna megyei adatokat idézhetünk. 1910-ben 586 munkást /illetve munkásnőt/ foglalkoztatott a tolnai és szekszárdi selyemfonoda, és ezt az állandó létszámot 31 alkalmazott is kiegészítette /130/. Az állandó létszám mellett időszakosan is dolgoztak. A helyi újság 1907-ben 800-ra tette a szekszárdi selyempete vizsgáló állomás időszaki foglalkoztatottjait, akik 54 napon át górcsövezést végeztek, azután pedig petezacskót készítettek és a petedobozokat tisztogatták. "A gyár igazán áldás a város szegényebb lakosságára nézve" - állapította meg az ujságiró /131/. Az 1910-es jelentés összegzése szerint Szekszárdon - a felügyelőség tisztviselőinek fizetésén kivül - a megelőző évben összesen 129 610 Korona 53 fillér keresethez jutottak a különböző rétegek a selyemtenyésztésből /132/. Öss zef oglalás A selyemtenyésztés ügyének egykorú méltatói, a propagandisztikus szándékú történeti összefoglalások készítői az 1880-ban kezdődött felivelő korszak ismertetését Bezerédj Pál személyes elhivatottságának, önzetlenségének méltatásával kapcsolták össze. Ha a méltatások hangnemét nem is tehetjük magunkévá, Bezerédj Pál érdemeit semmiképpen sem vitathatjuk el. A kortárs megnyilatkozások olyan nemes emberi vonásairól szólnak, melyek az utókor objektiv hangú elemzéseit is befolyásolják.