Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)
Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség tevékenységének főbb jellemzői Bezerédj Pál irányítása alatt
Az iratanyagból is megállapítható, nemcsak a fenti módon következtethetjük, hogy a hernyónevelésben az uradalmi cselédek, napszámosok, kisparasztok, gyakorta a néptanitók - s mindeme társadalmi csoportok gyermekei - vettek részt elsősorban. Ahhoz, hogy valóban számottevő hasznot hajtson a tenyésztés, az egész család összefogására volt szükség: a szó szoros értelmében a család aprajának-nagyjának gyűjteni kellett az eperfa levelet. Teljes nagyságukat - mint említettük a 32. napon érték el a hernyók, ezután gubóztak be; 25 gramm petéből kibújó hernyó felneveléséhez 8-10 q lombra volt szükség /115/. A századforduló éveiben 2230 községben 95 ezer család 1 millió 484 ezer kiló gubót termelt, s ezért 2 millió 760 000 koronát fizettek ki. Egy család átlagos keresete 1899-ben 27,30 korona, 1900-ban 28,70 korona volt /116/. Hozzátehetjük ehhez, hogy az ipari munkások átlagos heti bére 1900 körül 12,90 Korona, /117/, 1906-ban 17,10 Korona volt Magyarországon, illetve 1900 körül 1 kg marhahús 1,40 Koronába, 1 kg kenyér 0,26 Koronába került /118/. Az ilyen átlagoknál azonban többet mond egy, a selyemtenyésztésben élenjáró megye - Tolna - 1880-1906 közötti folyamatos adatsora /2. táblázat/ /119/. Az adatsorok értelmezését,a kiugró eredmények és feltűnő visszaesések okainak magyarázatát most mellőzhetjük. Ami első látásra is feltűnő: a termelésben résztvevő családok száma is, a gubómennyiség is, az összes kifizetett beváltási ár is az első tiz esztendőben megsokszorozódott, majd lényegében stabilizálódott. Ugyanakkor az egy termelőre eső átlagos jövedelem nem emelkedett: néhány évtől eltekintve mindig 25 és 35 korona között volt. Ez másképp megfogalmazva azt is jelenti, hogy az egyéni jövedelem felső határa igen-igen behatárolt volt. A termelésben résztvevők létszámának és jövedelmének összeméréséhez még azt is hozzátehetjük, hogy 1906-ban Tolna megyében 381 cseléd 18-63 korona jövedelemre tett szert a selyemhernyótenyésztésből, a napszámos és egyéb kategóriába tartozó családok száma pedig 2559 volt, 7 koronától 81 koronáig terjedő jövedelemmel /120/. Az átlagok természetesen eltakarják a kimagasló jövedelmeket, mivel azonban minden évben megjutalmazták a legjobb termelőket, arról is képet alkothatunk, hogy milyen volt az a legmagasabb összeg, amelyet egy család el tudott érni. 1910-ben pl. Bán János bölcskei lakos 802 Koronát, Zöld Jánosné Hidja-pusztai lakos 227 Koronát, Szabó Sándor mözsi lakos 214 Koronát, Prosza András apát-pusztai lakos 202 Koronát vett fel a megtermelt gubókért /121/. Ezekhez a kimagasló jövedelmekhez két összehasonlító adatot közölhetünk. Az 1910-ben Tolnán létrehozott munkásnőotthonban lakó, legtöbbet kereső két leánynak a fizetése 1910 januárjától 1912 decemberig: a 15 éves Tóth Katalinnak 1026,86 Korona, az ugyancsak 15 éves Buza Erzsébetnek 1079,05 Korona fizetést könyveltek el, /vagyis a havi átlaguk 4 3 Korona körül volt/. /122/. Ugyanebben az időben egy gubó osztályozását végző felügyelőnek a havi bérét - a teljes ellátáson és lakáson kivül - 40 Koronában állapították meg /123/. A jelentések azonban azt is hangsúlyozzák, hogy "a selyemtenyésztés állapota,
