Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)
Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség tevékenységének főbb jellemzői Bezerédj Pál irányítása alatt
nyésztéssel." A "szomorú példaként" idézett Kisszentpéter községből /Ternes m./ a 80 selyemtenyésztő családból 50 család vándorolt ki. /110/. Az adófizetés és a selyemtenyésztésből származó jövedelem összefüggése sem volt olyan értelmű, mint Önody Ferenc "Adó és selyem" cimü buzditó versezetében: Sirhatsz aztán, hogyha viszik marhádat, Adóban elszedik dagadó párnádat... Itt mutatunk neked képünkön két példát, És ebből meríthetsz bőséges okulást. Ládd egyfelül sirva fizetik az adót, A másfelen vigan beváltják a gubót. Rajta hát termeljünk selymet sokat és jót, Pénze legyen népnek, amennyi még nem volt. /111/. valamelyes összefüggés azonban alighanem lehetett a szegényparaszti rétegek adófizetési kötelezettsége és a tenyésztés kedveltsége között, hiszen a parasztgazdaságokban mindig a pénzbevétel, a megtermelt többlet-termékek értékesítése jelentette a legnagyobb gondot. Ezeknél a "serkentéseknél", propagandisztikus céllal megfogalmazott "előnyöknél" nyilván sokkal kézzelfoghatóbbak voltak azok a kedvezmények, melyekről 1920-ban a szekszárdi újságok beszámoltak. A cél a termelési kedv ismételt felkeltése volt, az eszközök pedig a mindennapi megélhetéssel kapcsolatosak. A szekszárdi központ élelmet és ruhaanyagot szerzett be, hogy azt a gubótermelés arányában ossza szét. Ezen tul: "minden kiló gubó után 1 kiló sót vásárolhat mindenki maxi malis áron és a hatóságilag megállapított mennyiségen felül. Továbbá minden tenyésztő vásárolhat 1 kg cukrot is kedvezményes árban. Azonkívül 10 kg gubó után vásárolhat a termelő 400 korona ára, 15 kg gubó után 500 korona ára, 20 kg gubó után 600 korona ára, 20 kg felüli gubó után 700 korona ára kedvezményes áru kelmét." /112/. A háború utáni szegénységet enyhitő kedvezményekkel is, a "békeidő" reklám-csábitásaiból is egy dolgot mindenképpen következtethetünk: olyan emberek foglalkoztak a selyemhernyókkal, akik nagy munkával is csak "éh-bérhez" jutottak. Bármily csekély jövedelem reményében könnyen rá tudták tehát venni őket a tenyésztésre . A selyemtenyésztésben érdekeltek szociális helyzete esetenként a világpiaci árak ingadozásának állami támogatással való ellensúlyozását is szükségessé tette