Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség tevékenységének főbb jellemzői Bezerédj Pál irányítása alatt

1916-tól külön kimutatás készült arról, hogy hol, milyen alakulat foglalt el raktári, beváltói, petekészitöi vagy egyéb helyiségeket. Ezen a listán olvasható Fehértemplom, Kevevára, Nagybecskerek, őmoldova, Pancsova, Pécs, Siklós, Győr és Versec /92/. Mindebből igen nagy volt a selyemfelügyelőség kára, hiszen nemcsak a helyiségek estek ki a termelésből, hanem a berendezések is megsérültek a katonaság bentlakása miatt /93/. Az ómoldováni felügyelő - jegyzőkönyvet mellékelve - 1916. januárjában pl. azt jelentette, hogy a németek által a raktárakban elszállásolt orosz hadifoglyok, jóllehet a "leltári tárgyaknak való érintése szigorúan tilos volt, a vászon függönyöket és hozzá tartozó zsinegeket az ablakokról levágták és lábbeli kapczának használták fel." /94/. A hadikárokról szóló jelentések száma egyre nőtt. Találtunk azonban olyan jelentést is, amely a rokkant katonák számára ipari telep létesítését szorgalmazta /95/. A háború vége egyébként több szempontból is "korszakhatár" lett a selyemtenyésztésben. 1918. január 21-én meghalt Bezerédj Pál, s ezzel - a történelmi változásoktól függetlenül is - a magyarországi selyemtenyésztés leglendületesebb fejlődési szakasza zárult /96/. Természetesen a háborús veszteség is merőben uj szituációt teremtett. 19 20. októberében utasitották a még Szekszárdon működő Országos Selyemtenyésztési Felügyelőséget, hogy a Csonka-Magyarországon megmaradt ingatlanokat és vagyontárgyakat, ezek leltári értékét sürgősen irják öszsze /97/. Az összeirás eredménye: a 9 fonodából 5 maradt. /Ez az 5 fonoda és gubóraktár: a békéscsabai, a győri, a komáromi, a szekszárdi központi telep és gubóbeváltószin, a tolnai; ezek összértéke ekkor 3 457 567,68 korona volt /98/. A selyemtenyésztés eredményei Az egykorú újságok nekrológjai Bezerédj Pál munkásságának, érdemeinek méltatásán tul adatokat is közöltek a termelők számának növekedéséről, a jövedelemről. Érdemes a kétségtelen fejlődést bizonyitó összefoglaló adatokat idéznünk: "1879-ben mindössze 2507 kilogram gubót termeltek az egész országban 7400 korona értékben, 1905-ben a termelés már 1 millió 9 59 213 kg gubóra szökött, 5 millió 147 862 korona összes keresettel. Ekkor Horvátország selyemtermelését külön választották, ennek dacára is évről-évre fokozódott az eredmény, s még a háború kitörésekor is 71 650 család 1 millió 390 169 kg gubót termelt, 4 millió 521 878 korona értékben." /99/. 1921. április 1-én Budapestre került az Országos Selyemfelügyelőség /100/. Ettől az időponttól csupán a szekszárdi sajtóhiradásokból követhettük nyomon a selyemtenyésztés országos eseményeit. 1921-ben pl. azt közölte a szekszárdi lap, hogy 50 selyemtenyésztési felügyelőségre osztották az országot; az állandó termelők száma ekkor 10-12 ezerre tehető /101/. Az országos összesitő adatokból kitűnik, hogy a tenyésztők száma 1929-ig 29 700-ra növekedett. Érdemes azonban a Selyemtenyésztési Felügyelőség félévszázados jubileumára megjelentetett monográfia összesitő adatait részleteiben is megismernünk /1. táblázat/: /102/.