Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség tevékenységének főbb jellemzői Bezerédj Pál irányítása alatt

8. kép: Az Országos Selyemtenyesztesi Felügyelőség épülete Szekszárdon a két világháború között. Egy Békéscsabáról érkezett jelentés már 13-18 év közötti leányok toborzásáról számolt be, és nehezményezte, hogy miért nem lehet az idősebb, magányos nők közül munkásnőket toborozni /85/. Hosszú időt vett igénybe, mig a fonodákban alkalmazott leánykákból munkásöntudatu és életformáju munkásnők lettek. A fonóüzemek munkaerő ellátását is, az árva leányok szociális gondozását is jól szolgálták a külföldi példák alapján megszervezett munkásnőotthonok, az u.n. orfelinátok. Tolnán 1910-ben, Győrött 1911-ben, Komáromban 1913-ban és Újvidéken 1914-ben létesitett a Selyemtenyésztési Felügyelőség /illetve a fonodát bérlő vállalkozó/ orfelinátot. A négy otthonban 1916-ban összesen 540 leány lakott. Az elsősorban szociális szempontokat hangoztató Bezerédj Pálnak az volt a célja ezekkel az otthonokkal, hogy az árvaházakból éppen kinőtt /13 éves/ leányoknak munkaalkalmat, szakmát, keresetükből téritett ellátást és önképzési lehetőséget biztosítsanak. Éppen ezért folyamatosan vitatkozott azokkal a vállalkozókkal, akik csak olcsó és szervezett munkaerőt láttak az otthonokban lakó árva leányokban /86/. A gubófojtók, illetve a fonodák berendezését két, egymástól távoli időpontban megmaradt leltár alapján tudjuk rekonstruálni. Az első leltár 1868-ból való, s