Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség tevékenységének főbb jellemzői Bezerédj Pál irányítása alatt

3. Az egyes etetéseknél a hernyókra kevés levelet hintünk, nehogy az almot hiába szaporitsuk; de az etetést annyiszor ismételjük, a hányszor az a napi teendőknél részletesen elő van irva, vagyis valahányszor a hernyók a nekik nyújtott eledelt elfogyasztották. A ki hernyóit éhezteti és nem gondoskodik arról, hogy azok jól legyenek táplálva, magának tulajdonítsa, ha hernyói oly gyenge gubókat fonnak, melyeket csakis a második osztályba lehet beváltani. 4. A lombot csak akkor szedjük, ha már a harmat felszáradt.Esőben levelet szednünk nem szabad. A haza szállitott lombot vékony rétegben árnyékos, szellős és tiszta helyen, ki kell teritenünk. 5. A lombszedésnél a leveleket egyenként szakitsuk le, mert ha a gallyat marokra fogjuk s igy húzzuk le a leveleket, a fiatal hajtásokat és rügyeket lehorzsoljuk s a fák további fejlődését gátoljuk. 6. A fiatal fákról lombot szedni nem szabad, mert a lombszedés által azokat tönkre tesszük. 7. Ahol szederfa sövény áll rendelkezésre, ennek leveleit használjuk a tenyésztés kezdetén, mivel azok gyengébbek. 8. Ajánlatos a tenyésztés kezdetén még csekély szükségletű lombot távolabbról hozni és a közelben lévő fák lombjait a tenyésztés végére hagyni, a mikor a lombszükséglet jelentékenyen nagyobb." /75/ A gondozás napi gyakorlata eltörpül a lombszedés nehéz munkája mellett. Az eperfalomb hiánya szinte végigkíséri a selyemtenyésztést, kilométeres gyaloglással lehetett megszedni a közutak mellett ültetett szederfákról a kellő lombmennyiséget. Igy az otthoni munka legtöbbször az öregekre, asszonyokra maradt, s a gyerekek kényszerültek, a hosszú utakra levélszerzés céljából - nem csoda, ha a a levélszedés nem ment mindig szakszerűen, tört az ág is, pusztult a szederfa. A megtermelt gubót kezdetben külföldre szállították. Ezért több helyen kellett gubóraktárakat épiteni és olasz rendszerű fojtókemencét felállítani. 1905-ben a következő városokban, községekben voltak gubóraktárak: Baja, Békéscsaba, Eszék, Fehértemplom, Győr, Kubin, Mitrovica, Nagybecskerek, Németpalánk, őbecse, ómoldova, Overbász, Pancsova, Szabadka, Titel, Tolna, Temesvár, Újvidék, Versec, Vinkovce, Zágráb, Zsablya /76/. Bezerédj Pál világosan látta, hogy a selyemgubók külföldi értékesítése helyett közgazdasági szempontból az volna a célszerű, ha meggombolyitott nyersselyem formájában értékesíthetnénk a megtermelt selymet. Ennek a tervnek a folyamatos megvalósítása jelentős munkaalkalmat teremtett: néhány ezer ember jutott munkához, előbb az építés közben, majd fonónőként. 1904 körül már 9 fonodában 2650,