Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)
Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség tevékenységének főbb jellemzői Bezerédj Pál irányítása alatt
tezi a Selyemtenyésztők Naptára, részletes receptet nyújtva a hernyóneveléshez: "Mihelyt a hernyók kikeltek, azokat rögtön a 18 R. meleg tenyésztőhelyiségbe kell átvinni. A szederfalevelet nagyon finomra kell vágni és azzal a hernyókat vékonyan behinteni. Ha a hernyók a reájuk szórt levelet megették, az etetés ismétlendő naponként 7-8-szor. /Lombszükséglet ezen a napon 20 levél/." Az etetést reggel 5-kor kezdték. 4 nap elteltével még csak napi 32 levél volt szükséges. Az első vedlés az 5. napon következett be. Vedlés után a tenyésztőnek papirra kellett helyeznie a hernyókat. Az etetés száma csökkent: 5-6-szor lesz ebben az időszakban szükség erre. A vedlés utáni 6-9 nap között egyre nőtt a hernyók étvágya, ekkor már 600 gramm a szederlevél szükségletük. A második vedlés a 9. napon kezdődik. A vedlés alatt általában a hernyók nem esznek. Utána szét kellett rakni a hernyókat /10. nap/. Egyre több levélre van szükségük, ami azt jelenti, hogy 3200 gramm-ról egészen 6 kiló 100 grammnyira növekszik a napi levélszükségletük a 14. napig. A harmadik vedlés időpontja a 16. nap. Ismét szét kell rakni őket, hogy egyre ritkábban legyenek; a lombot is nagyobb felületen kell szétszórni. A 22. napon már 25,5 kg szederfalevelet fogyasztanak el. A 23. nap a 4. vedlés kezdetét jelenti, ekkor a legérzékenyebbek; tiszta alomról kell ilyenkor gondoskodni, s a legmegfelelőbb szellőzést kell biztositani. Az állandó hőmérséklet megtartása ebben a szakaszban a legfontosabb. A 26. napon már 32 kiló levelet esznek meg, 6-7-szeri alkalommal. Ezután rohamosan nő a bogarak étvágya: a 28. napon már 60 kiló, a 30. napon pedig 86 kg levél fogy el; kora reggeltől estéig kell adagolni a leveleket a hernyóknak. 32. napon hanyatlik az étvágyuk, a hernyók legnagyobb része "bekötésre érett". Ekkor kell áthelyezni őket "fonósátrakba". Az etetést is folytatni kell, de az elfogasztott levélmennyiség most már csökken. A "fonósátrak" repcze vagy közönséges szalmából készítendők, zöld gallyakat használni ártalmas, mert a sok levél a szellőzést gátolja és nedvességet idéz elő. A gubókat 10 napon át a "fonósátrakban" kell hagyni, "ezután azokat leszedjük, a rajtok levő kócztól megtisztítva és szigorúan megválogatva visszük beváltásra." /73/ A tenyésztőknek aláírásukkal tudomásul kellett venniük a "Tudnivalók"-at, mely azt is közli, hogy 1900-ban a gubókat /nyers állapotban/ milyen áron váltotta be a felügyelőség. Eszerint a szép, erős, kemény, tiszta, sáv és folt nélküli gubókat, továbbá a mészkórosokat 2 korona 20 fillérért /1 frt. 10 kr-ért/ kilogrammonként; a gyenge, de különben tiszta, a kisebb foltokkal ellátott és sávos, továbbá a renyhekóros és alaktalan gubókat, végül pedig azokat a gubókat, amelyekben két vagy több báb van - mint II. osztályút - kilogrammonként 1 korona 60 fillérért /80 kr-ért/; az egészen piszkos és nedves gubókat, melyek a többi gubót is bepiszkolnák, valamint a gubókról leszedett kócot is - mint hasznavehetetlent - kilogrammonként 20 fillérért /10 kr-ért/ váltották be /7 4/. A gubó árak összehasonlíthatósága kedvéért megemlítjük, hogy ugyanebben az évben Tolna megyében az ellátás nélküli, tavaszi férfi napszám 105 fillér, a női napszám 82 fillér volt /74 /a/.
