Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)
Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség tevékenységének főbb jellemzői Bezerédj Pál irányítása alatt
és egészséges eperfákat vágnak ki megyeszerte." Kéri tehát az alispán hatékony intézkedését, hogy a "közhelyeken, mint például községek utcáin, közterein, közlekedési utak mentén található szederfák - legyenek azok bár valósággal korhadt állapotban", csak járási szolgabirói engedéllyel legyenek kivághatok /58/. Egy 1912-es, intézkedést sürgető miniszteri leirat az alispánok figyelmét számszerű adatokra is felhivta. Eszerint Arad, Temes, Torontál és Krassó-Szörény megyékben /tehát a selyemtenyésztés szempontjából legfontosabb vidéken/ 47 778 eperfát ültettek ki, s ugyanez idő alatt 33 470 db ment tönkre /59/. Visszatérő panasz volt az is, hogy hitványak a szederfák, kezelésük - nyesésük, csonkításuk - szakszerűtlen, igy hamarosan elpusztulnak. Az alispánhoz intézett beadványában arra is kitért Bezerédj, hogy a szederlevél megfelelő mennyiségének biztosítása elsősorban annak függvénye: milyen módon végzik a fák csonkítását. Figyelmeztette, a mult évben - irja - a községeket a helyes csonkításra, ábrákkal, s könnyen megérthető utasításokkal látta el az elöljáróságokat, de nem követték a tanácsokat. Az alispánnak is megküld tehát 120 példányt az utasításokból, kérvén a határozott rendelkezés kíséretében történő szétküldését /60/. Még ezévben, majd néhány év múlva ismét az alispán valóban kiadott a községeknek egy, a földművelési minisztérium rendeletére hivatkozó szigorú utasitást, melyben községi, hatósági feladattá tette a csonkítás szakszerűségének biztosítását /61^. A jelentésében azt panaszolta Bezerédj, hogy "több községben, csupán avégett, hogy nagyobb mennyiségű fát nyerjenek, a szederfákat oly mélyen csonkították meg, hogy a fának további életét is veszélyeztették." Az is kevés eredménnyel járt, hogy Olaszországból hozatott egy szakértőt, aki 10 személyt kiképzett a helyes csonkitásra, s ők 800 községben végeztek azután "mintacsonkitásokat". Egyes községekben ui. "nem betanított egyének által végeztették a kellő szakértelmet igénylő csonkitási munkát." /62/. 1892-ben miniszteri utasitással igyekezett Bezerédj érvényt szereztetni a szakszerű csonkitásra vonatkozó javaslatainak, a felügyelőség szakmai irányításának /63/. Az alispán arról is körrendeletben intézkedett, hogy "a köztereken és közutakon álló szederfák rongálása hivatalból üldözendő kihágást képez", s a községi mezőőrök és az utkaparók kötelességévé tette a gondos felügyeletet /64/. Az ismétlődő panaszok, a Felügyelőség intézkedései, a törvények és rendeletek látszólag az emberi nemtörődömség, gondatlanság ellen fogalmazódtak. Hangsúlyoznunk kell: az egykorú megnyilatkozások fogalmazói is pontosan érzékelték, hogy olykor társadalmi érdekellentétek fejeződtek ki az eperfaültetés "elhanyagolásában. " A Közérdek c. szekszárdi hetilap cikkirója pl. igy részletezte a volt telkes jobbágyok érdekellentétét motiválta tartózkodását:
