Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség tevékenységének főbb jellemzői Bezerédj Pál irányítása alatt

Ezen felül magánszemélyeknek is adott a felügyelőség 184 3/12 liter szederfamagot, és a megyei epreskertben pedig 60 000 db, más, e célra átengedett kisebb kertekben összesen 14 600 db csemete állt még rendelkezésre /53/. Az állami közutak szederfa állománya mellett a községi faiskolákat tekintették a selyemtenyésztés bázisának. Tolna vármegye már 1873-ban szabályrendeletet alkotott a községi faiskolák létesítéséről és kezeléséről. Minden 500 lakosnál kisebb népességű községet 600 ölnyi, ennél népesebb községet pedig 1200 ölnyi faiskola létesítésére kötelezték, felhasználva e célra valamilyen parlagon maradt területet. A fele részben "erdei vagy gazdasági fákkal", "fele részben nemes gyümölcsfákkal" beültetett faiskolákat a népiskolai oktatás szolgálatába állitották, s ezért arra is lehetőséget adott a szabályrendelet, hogy a harmadrészt veteményes kertnek használhassák, igy a tanulók a "közhasznú gazdasági kerti és kereskedelmi növények tenyésztése körül is oktatást" nyerhettek /54/. Bezerédj javaslatára ezt a szabályrendeletet a vármegyei közgyűlés 1881-ben módosította és kiegészítette: járási faiskolai felügyelőket alkalmaztak, akik látogatásaik tapasztalatait az illetékes főszolgabíró mellett Bezerédjnek is jelentették /55/. Ezzel a kiegészítéssel - jóllehet az eredeti szabályrendeletet nem a szedreskertek létesítése céljából alkották - azt remélte Bezerédj, hogy a szederfa csemetéknek is bázisai lehetnek a faiskolák, ha az ő iránymutatásai szerint müvelik azokat. Az irányítás elég sok gondot okozott. Szétszórtan, rossz talajba ültették a fákat - panaszolták. Tartalmilag jónéhány jelentésben visszatérnek ilyen javaslatok: "Ha valamely községnek nincs is oly saját területe, hol faiskoláját egy tagba helyezhetné, egy kis jó akarattal a dirib-darab magántulajdont képező alkalmas területért becserélhetné vagy kedvezőtlenebb esetben azt eladhatná, s nyert összegért a község külön megterhelése nélkül vagy esetleg némi csekély áldozattal alkalmas területet vehetne, egy tagban faiskolának, melyért ugyan nem érdemes a megyei faiskolai szabályrendelet ide vonatkozó pontját évenként úgyszólván kijátszani akarni." /56/. A községi faiskolák létesítésével, a szederfák kihelyezésével kapcsolatos huzavonát súlyosbította az az akut probléma, melyet 1902-ben a belügyminisztériumi államtitkár leirata fogalmazott meg. Az ti., hogy engedély nélkül vágták ki a falvakban az eperfákat: "Felhívom a vármegye közönségét, hogy tekintettel a * már folyamatban lévő fakivágásokra, a legsürgősebben utasitsa a járási főszolgabirákat, hogy mielőtt a községek közterein vagy utczán levő szederfák kivágására engedélyt adnának az országos selyemtenyésztési felügyelőség véleményét előzetesen mindenkor kérjék ki." /57/. A telepítések és az engedély nélküli fakivágások párhuzamossága végigkíséri a Felügyelőség évtizedes erőfeszítéseit. 1886-ban pl. terjedelmes beadványt juttatott el Bezerédj Tolna megye alispánjához, mert a faiskolai felügyelők jelentései szerint korhadtnak állitott, valójában azonban "a legtöbb esetben még ép