Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség tevékenységének főbb jellemzői Bezerédj Pál irányítása alatt

foglal el, és nagy jelentősége van abban, hogy éppen a legszegényebb osztályát a gazdasággal foglalkozóknak, a gazdasági cselédeket és munkásokat, zselléreket, s a kisbirtokosokat, akiknek munkaképességét saját kis gazdaságuk ki nem meriti, juttatja számottevő mellékjövedelemhez anélkül, hogy egyéb gazdasági munkáktól elvonná, mert ez a csekély munka és időtöltés, amit a selyemhernyó tenyésztése igényel s a minek elvégzésére oly munkaerők is alkalmazhatók,a melyek az erősebb gazdasági munkára nem alkalmasak, jobbára oly időben végzendő, mikor a többi fontosabb gazdasági munkák szünetelnek. Nagy nemzetgazdasági jelentősége a selyemhernyótenyésztésnek abban van, hogy oly iparágnak a fellendülését segiti elő,a melynek termékei nagy beviteli cikkeket képeznek." /43/. A lexikon szövege tulajdonképp Bezerédj Pál fejtegetésének logikáját követi. Az első esztendőkről készitett összefoglaló jelentésében ő is a Tolna megyei gazdasági cselédek érdekeltségét emeli ki, hangsúlyozván: aki "a cselédeknek a megyében divó készpénz fizetése átlagát ismeri" könnyen megérti, miért kedvelték meg a cselédek a tenyésztést. A cselédség "készpénz jövedelmét... jelentős mérvben növeli" a tenyésztés, és beruházást nem igényel, "végezhetik a család gyengébb tagjai; a munka legfeljebb 4-5 heti rövid időtartamot vesz igénybe", s akkor jutnak pénzhez, amikor "leginkább rá van/nak/ utalva, t.i. tavaszkor, közvetlen az aratás előtt." /44/. Jól kifejezik ezek a fejtegetések, hogy a selyemtenyésztés fellendítésén fáradozókat közgazdasági és szociális célok, szempontok egyaránt vezérelték. Jellemző módon még a kivándorlás meggátolását és a selyemtenyésztés mind szélesebb körű elterjesztését is ok-okozati összefüggésbe hozták /44a/. Levélváltásokat, vitát eredményezett az ugyancsak a "szegénység" társadalmi csoportjához sorolt vasúti pályaőrök tenyésztésbe való bevonásának kezdeményezése. A Bezerédj szorgalmazta javaslat azt hangsúlyozta, hogy "a vasúti őrnek... kezére van az ilyen foglalkozás. Neki többnyire őrháza körül kell tartózkodnia, s ahelyett, hogy unatkozva ásítozva várja a vonatokat, addig a selyembogarakkal bíbelődik." Az őrház körül, s a vasúti töltés árkában eperfákat ültethet, s könynyen megtermelhet 30-40 kiló gubót, amivel 45-60 koronát kereshet /45/. Az illetékes miniszteri tanácsos azonban az őrházak szük voltára és a faültetés tilalmára hivatkozva nem támogatta ezt a javaslatot /46/. Az eper/szeder/ fák ültetése A termelési kedv fokozását célzó széleskörű propaganda, akkor is, ha az egyéni érdekeltségre hivatkozott, a termelési feltételeknek csak a szubjektív elemét befolyásolta. A másik - az objektiv - feltétel az eperfák biztositása volt. A selyemtenyésztés egész történetét végigkiséri a /szedres/-epres kertek létesítésére, a közterületek ilyen célú hasznosítására irányuló törekvés, s az ezzel kapcsolatos vita.