Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség tevékenységének főbb jellemzői Bezerédj Pál irányítása alatt

Hamarosan - folytatja Bezerédj - a majorbeli cselédek feleségei és gyermekei is kedvet kaptak a tenyésztésre /18/. 1841. május 13-án alakult meg /és 1852-ig működött/ az ugyancsak Bezerédj szorgalmazására megszervezett, részvénytársaságszerü "Tolnai Szeder-Selyem-Egylet". A tenyésztés és feldolgozás minden részletét szabályozó alapszabályt nem szükséges részleteznünk, csak az egylet célját idézzük: "Tolna vármegyében a szederfának elszaporodását minél nagyobb számban és terjedelemben és minél jobb fajtákban eszközölni. A fák növekvő arányában a selyemtenyésztést főképp az adózók közt előmozdítani. Mind a két tárgyra nézve pedig szederfa árulással és a selyemgubók beváltása, legombolyitása s kész selyem eladásával magának közvetlen nyereséget is szerezni." /19/. A Szeder-Selyem Egyletnek is nyilván része volt abban, hogy az "Első Magyar Ipartestület" 1842. évi budapesti kiállitásán a pancsovai és eszéki mellett a pesti, mohácsi és tolnai selyemipari vállalatok is szerepeltek készítményeikkel /20/. Az 1840-es években is Bezerédj járt az élen abban, hógy saját birtokain epreserdőt telepitsen, és megismertesse cselédjeit a selyemgubók legombolyitásának és a selyemszövésnek a technikájával. Hidja pusztán ebben az időben gubóbeváltó és selyemgombolyitó is működött. Az epreskertek nagysága, a levelek minősége fontos feltétele volt a jó minőségű gubó termelésének, ezért különös gonddal óvták a telepitett kerteket. Megyei rendeletekkel is igyekeztek pl. meggátolni az eperfarongálást. A tanitók kötelességévé tették a gyerekek szigorú megbüntetését, ha ilyen vétségben találják őket, a szolgabiráknak pedig pénzbirsággal, esetleg testi fenyitéssel kellett sújtaniuk azokat a felnőtteket, akik az eperfákat megcsonkították /21/. A Tolna megyei selyemtenyésztés hanyatlása - az 1856-tól fellépő, s egész Európa selyemtenyésztését megingató szemcsekór mellett - összefügg azzal is, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után a halálra és teljes vagyonelkobzásra itélt Bezerédj nem vállalhatott többé közszereplést, s rövidesen - 1856. március 6-án - meg is halt /22/. A megye selyemtenyésztésének történetében néhány évtizedes hullámvölgy következett. 1865-ben a Magyar Királyi Helytartótanácshoz cimzett megyei közgyűlési előterjesztés a reformkori felívelést és a szabadságharc utáni hullámvölgyet részletezte, leirván, hogy a reformkor nagy eredménye volt a selyemfelügyelői állomás létrejötte, részvényes egylet megalakulása, aminek révén gubóbeváltó és gombolyitó intézetet lehetett szervezni. A legnagyobb érdeme ennek a korszaknak, hogy a selyemtenyésztéssel foglalkozóknak módja nyilott némi kereseti lehetőségre. A "részvénytársaság" tagjainak önzetlensége is megfogalmazódik az előterjesztésben: "ebből soha semmi hasznot nem látott, hanem minden évben veszteséget szenvedett, az lévén ezen egylet tagjainak egyedüli törekvése, hogy a selyemtenyésztéssel foglalkozó legszegényebb néposztálynak is nyujtassék némi keresetre alkalom, és ezen nemes emberbaráti törekvésnek csakugyan az is lett üdvös eredménye, hogy\ezen valóban nagyfontosságú 5f>