Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség tevékenységének főbb jellemzői Bezerédj Pál irányítása alatt

iparág a megyében terjedni és meghonosulni kezdett." Ennek a fellendülésnek vetett véget a szabadságharc bukása után tett intézkedés, amellyel likvidálták az egyletet, megszüntették a gombolyda működését. Nem titkolt keserűséggel állapította meg a felterjesztés, hogy "most már csupán Szedresben és Miszlán lehet selyemtenyésztést találni, mely az ottani uraságok költségével tartatik fenn." A továbbiakban a fellendítés útját, lehetőségét taglalják; leírván, hogy pénz- és épületszerzés révén ismét létre lehetne hozni a felügyelői állomást, gom.bolyitó helyiségeket lehetne szerezni, s ezzel fellendülne a megyében a selyemhernyó tenyésztés. Kezeskednek arról - hangsúlyozzák, - hogy a megye ezt a feladatot szakértelemmel, ügybuzgalommal és szivesen végezné /23/. Nyilván valós igényt fogalmaztak meg ebben a Tolna megyei előterjesztésben. A korábbi epreskertek nem pusztultak ki, megvolt tehát a tenyésztés egyik - s igen fontos - feltétele, csupán a támogatást és a szervezést kellett biztosítani. Az eperfaállományról, Tolna megye korábbi kiemelkedő szerepéről egyértelmű képet ad a Soproni Kereskedelmi Kamara 1860-as években elvégzett eperfa összeirása. Eszerint Baranya megyében 79 257 db, Tolna megyében 289 200 db, Somogy megyében 6330 db, Zala megyében 16 400 db, Veszprémben 4300 db, Vas megyében 8200 db, Győr megyében 42 490 db, Mosón megyében 8860 db, Sopron megyében 99 000 db lombozható eperfa állt - illetve állt volna - a selyemtenyésztők rendelkezésére /24/. A kiegyezés után hamarosan kedvezőbbé vált a tenyésztés ügye. A kormány a fellendítés fontosságát azzal bizonyította, hogy jó minőségű "selymérpetét" hozatott külföldről, és ingyen bocsajtotta a tenyésztők rendelkezésére. Ezen tul anyagi ösztönzéssel, jutalmazással is növelni igyekezett a kormány a termelők számát. Szekszárdon 1872-ben újra megszervezték a selyemtenyésztési felügyelőséget, és egy harminc orsóra berendezett kis fonodát is felállítottak, melyet egy olasz vállalkozónak adtak bérbe /25/. Ekkor fogalmazódott meg a selyemtenyésztés állami kezelésbe vételének gondolata és a Földmivelési, Ipari és Kereskedelemügyi Minisztérium államosította a szerkszárdi, ezideig megyei Selyemtenyésztési Intézetet. Ezzel lényegesen könnyitett a megyei gondokon. Egyidejűleg Bácskában és Bánátban is lépéseket tett a kormányzat a tenyésztés fellendítésére /26/. Egy ilyen, látszólag adminisztratív intézkedéssel uj fejezet kezdődött a magyar selyemtenyésztésben, ez a lépés ugyanis Bezerédj Pál /16401918/ selyem-ügyben kifejtett koncepciózus tevékenységének a nyitását is jelentette /27/.