Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Sz. Bányai Irén: Az Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség tevékenységének főbb jellemzői Bezerédj Pál irányítása alatt

tényleges jelentőségüket. Ez a konkrét muzeológiai cél magyarázza, hogy jelen dolgozat teljes áttekintésre vállalkozik ugyan, mégis inkább vázlat, mintsem monografikus teljességet adó összefoglalás. A selyemtenyésztés XVII-XIX. századi történetének vázlata A magyarországi selyemtenyésztés kezdete a XVII. századba nyúlik. 1680 körül Passardi János Péter olasz bevándorló a Baranya megyei Pellérden és vidékén Olaszországból hozatott nagymennyiségű eperfát ültetett el és Baranyában hamarosan nagy mértékű lett a gubótermelés. Passardi selyemfonodát és selyemszövödét is létesített Pellérden. A Bánságban a XVIII. század elején vette kezdetét a selyemtenyésztés, ahová gróf Mercy telepitési biztos a tenyésztéshez értő spanyol és olasz munkásokat is letelepített /6/. A XVIII. század közepén - Mária Terézia uralkodása idején - jelentős mértékben fellendült a selyemtenyésztési kedv, ami összefügg azzal, hogy a királyi udvar szorgalmazta az eperfa ültetést és a selyemhernyó tenyésztést. Különösen Magyarország töröktől visszafoglalt déli területein és a határőrvidékeken igyekezett meghonosítani ezt az államnak is, a tenyésztőknek is hasznot hozó foglalatosságot /7/. Kötelességévé tette például a német telepeseknek, hogy minden család a házi kertjébe 12 eperfát ültessen el /8/. 1765-ben az olasz Sollenghi vezetésével Eszéken szervezte meg a királynő az első országos selyemtenyésztési felügyelőséget. Hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonított a selyemtenyésztésnek, az is bizonyitja, hogy 1768-ban fiát - a későbbi II. Józsefet - bizta meg a bánsági selyemipar és selyemtenyésztés tanulmányozásával. 1773-ban Versecen e

gy gyárat is felépítettek, s ezzel egyidőben Budán, Pesten, Szegeden, Kanizsán, Győrött és Zágrábban gubóbeváltó intézeteket létesítettek /9/. A selyemtenyésztésben élenjáró Tolna megyében szintén komoly szerepe volt Mária Terézia intézkedéseinek. 1766-ban királyi rendelet irta elő a szederfák ültetését, s ennek eredményeként Tamásiban, Szekszárdon és Kölesden szedres kerteket létesítettek. 1770-ben az egész megye területén mindössze 768 szederfát irtak össze, a következő évben viszont 24 286 db egyéves szederfát ültettek ki /10/. A megyében 1771 volt az első termelési év, de ekkor még csak 9 font selymet szállítottak Eszékre. Ennek az esztendőnek az őszétől állandó selyemtenyésztési biztost is alkalmaztak Tolnában Csákányi János személyében, akinek 60 Ft volt az évi fizetése, ingyen lakást kapott, s utazáskor élelmezés és előfogat járt neki /11/. Az első nagyobb fellendülés 1778-1779-ben kezdődött a megyében, s ennek eredményeként 1779-ben Szekszárdon és Faddon selyemfonodák is működtek /12/. 1784-ben tiz selyemtenyésztési kerületre osztották be az országot /Nyitra, Győr, Beszterce, Kassa, Munkács, Nagyvárad, Pest, Pécs, Temesvár és Zágráb székhelylyel/, s összesen 52 selyemtenyésztési felügyelő, 16 gyakornok és 25 eperfakertész állott a kerületek szolgálatában /13/.