Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Dr. Győriványi Sándor: A köteles kézművesek kooperációi és a magyarországi kötélgyártó manufakturák

Dr. Győriványi S. : A köteles kézművesek kooperációi és a magyarországi kötélgyártó manufaktúrák összefoglaló A köteles céhlevelek már a XV. században előirtak tagjaiknak olyan együttműködési formákat, amelyek lehetővé tették nagyobb kötélmüvek /bányakötelek, révkötelek, vontatókötelek stb./ készitését együttes munkával. A nagyobb hadi megrendeléseken is többen dolgoztak egyidejűleg. A kereskedők és házalók ellen céhszabályokkal is védekező, vásározó köteles mesterek a XVIII. század második felétől szórványosan kapcsolatot teremtettek nagy mennyiségű gazdasági kötelet az uradalmak számára felvásárló kereskedőkkel. A nyersanyag, a termelési eszközök a céhes mesterek tulajdonában voltak, a kereskedő tevékenysége pedig a "Verlag" egyik változata. A tengermelléki magyar hajókötélgyártás is a XVIII. század második felében erősödik meg manufakturális szinten Fiúméban és mutat állandó virágzást. A dunai gőzhajózás szükségletét az óbudai hajógyár házi kötélüzeme elégiti ki a XIX. század második felétől 1895-ig. A XIX. század közepétől nagyobb számban alakuló manufaktúrák közül Bakay Nándor szegedi üzeme alakul át gyárrá Szegeden a 7o-es években. A fogyasztópiac közelében a konjunktúrától függően hol jobban, hol kevésbé sikeresen működő manufakturális szintű kötélkészités az 194o-es évek végén számolódik fel Magyarországon. Dr. S. Győriványi: Die Kooperationen der Seilerhandwerker und die Seil-Schläger Manufakturen in Ungarn Zusammenfassung In den Zunftbriefen der Seilschläger wurden den Zunftmitgliedern bereits im XV. Jahrhundert solche Formen der Zusammenarbeit vorgeschrieben, die ermöglicht haben, grössere Seilwerke /Grubenseile, Lotsenseile, Schleppseile/ mit gemeinsamer Arbeit zu verfertigen. An den grösseren Armeebestellungen haben gleichzeitig auch mehrere gearbeitet. Die marktenden Seilermeister, die sich gegen die Kaufleute und Hausierer auch mit Zunftordnungen geschütz haben, traten vereinzelt ab zweiter Hälfte des XVIII. Jahrhundertes mit den Kaufleuten, die für die Gutshöfe landwirtschaftliche Seile in grosser Menge aufgekauft haben, in Verbindung. Das Rohmaterial und die Produktionsmittel waren im Besitz der Zunftmeister, die Tätigkeit des Kaufmannes galt aber als eine Variante des "Verlags"

. Auch die küstenländische ungarische Schiffsseilproduktion verstärkt sich als Manufaktur in der zweiten Hälfte des XVIII. Jahrhundertes in Fiume und zeigt eine permanente Blüte. Der Bedarf von Seiten der Donaudampfschiffahrt wird von der zweiten Hälfte des XIX. Jahrhundertes bis 18 95 durch die Heimseilerwerkstätte der Werft von Altofen gedeckt. Von der Mitte des XIX. Jahrhundertes bilden sich Manufakturen in grösserer Anzahl, davon wandelt sich in den 7o-er Jahren der Szegeder Handwerkbetrieb vom Nándor Bakay in eine Fabrik in Szeged um. Das als Manufaktur in der Nähe des Absatzmarktes, konjunkturbedingt mal besser mal weniger erfolgreich funktionierende Seilschlagen löst sich Ende der 194o-er Jahre in Ungarn auf.