Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Dr. Győriványi Sándor: A köteles kézművesek kooperációi és a magyarországi kötélgyártó manufakturák

Dr. Győriványi Sándor A KÖTELES KÉZMŰVESEK KOOPERÁCIÓI ÉS A MAGYARORSZÁGI KÖTÉLGYÁRTÓ MANUFAKTÚRÁK A köteles mesterség egyik sajátossága az volt, hogy egy ember a munkafolyamatokat önmagában nem végezhette /1/. Szükség volt mindig a sodratot adó szerszámot működtető segéderőre mind a fonásnál, mind a zsinórozásnál és szálazásnál. Ez a segitő gyakran volt a köteles családtagja, felesége, gyermeke, a szakmát tanuló inas vagy más fiatalkorú. Bár a XVI. századtól kezdve nyomon követhető törekvés a sodrathajtás kiiktatására, a XIX. században is a gyermekmunka egyik felháboritó területe maradt sivár monotonitásával, fizikai igénybevételével /2/. A mezőgazdasági kötélárukat előállitó kézműves, ha a sodratadó szerszámot hajtó, forgató kisegitőjét leszámítjuk, minden munkát képes egyedül elvégezni, sőt nem is képzelhető el a szakmában a munkafolyamat megosztása. A mezőgazdaság kötelei Magyarországon a funkciójuknak megfelelően hol vastagodnak, hol vékonyodnak, viszonylag rövidek, s kivitelük feltételezi egy ember kezemunkáját, szemmértékét, arányérzékét, amikor például egy istráng zsinórjainak összeválogatásáról, egy kötőfék különböző csomóinak megkötéséről van szó. A termék elkészültekor mindig magán viselte az előállitó szakértelmét, az avatott szem azonnal észrevette az eltéréseket a különböző kötelesek munkáját megtekintve. A nagy hosszúságú és vastagságú, azonos keresztmetszetű, úgynevezett műszaki kötelekkel, amelyeket a hajózás, a bányászat, az ipar használt évszázadokon át, egészen más a helyzet /3/. Ezeket a készítményeket sohasem volt képes egy köteles elkészíteni, már nagy súlyuknál fogva sem. A munka természetéből következően is a kooperáció sokféle megvalósulására nyilt itt mód /4/. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a kooperáció egyes formái a mezőgazdasági köteleket gyártó kötelesek esetében kizárhatóak lennének, csakhogy a formák itt másképpen mutatkoznak. Együttműködés nagyobb kötelek előállítására a XV. és XVI. században A magyarországi köteles mesterség fejlődésének egyik jellemzője az volt, hogy a szakmán belül nem alakult ki sokáig specializálódás. Mig a jelentős tengeri hajózással és más ipari igénnyel rendelkező országokban a köteles mesterség kettévált mezőgazdasági köteleket előállítókra /a német nyelvben Seiler-nek nevezték az ilyen mesterembereket/ és műszaki jellegű köteleket készitőkre /Reepschläger néven szerepelnek a német iparéletben/, addig hazánkban nem jött létre ilyen differenciálódás. Még a kötéligény tekintetében élenjáró városainkban, a sok bányakötelet igénylő bányavárosokban is a köteles készítmények