Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Dr. Endrei Walter: A Textilipari céhek harca az innovációk ellen

innovációk bevezetésében is számottevő késedelem állapitható meg Porosz és Csehország, méginkább Magyar vagy Lengyelország esetében. A patriciátus és a céhek közötti, nyugaton a XIV. századra jellemző elkeseredett harcok pl. Magyarországon "csak rövid időközre, a XV. század első felére korlátozódnak... második felében a városi kézművesség felhagy a harccal, hogy megelégedjen a hatalomban való minimális részesedéssel." /35/. Jellemző, hogy az olyan uj termék bevezetése, mely a XII. században Olasz- és Franciaországban, a XIV. században Németországban spontán ment végbe céhes kezdeményezésre, mint a barhend, Magyar és Lengyelországban uralkodó /Zsigmond király/ merkantil kezdeményezésére valósult meg a XV. században. /36/. Háborítatlanul és minden tiltakozás nélkül pénétrai ezekben az országokban a fonókerék, kallómalom, kenderkölyü, indigó használata. Utóbbit pl. a brassói posztós céh közösen szerzi be Törökországból a XVI. század óta. Jihlavában a magisztrátus kötelezi a céhet, hogy egy mester ujitását - tiltakozásuk ellenére átvegyék. /1595/. /37/. Sok ujitás a még érintetlen feudális rendszer védelme alatt jut be ide: főurak, mint a cseh Waldstein /1713/ az osztrák Kaunitz /1701/ vagy a lengyel Radziwill /1752/ /38/ állították fel manufaktúráikban a másutt céhes ellenálláson elbukó berendezéseket, hacsak nem éppen maga az uralkodó élt az innováció lehetőségével. Erre két jellemző példa is akad. Az egyik az I. Lipót utasitására létesített, Becher és Schröder által tervezett Wien melletti manufaktúra. Ebben céhkényszer nélkül dolgoztak volna, egyebek közt selyemcérnázó, szalagszövő és harisnyakötő gépeken /1671-83/. /39/. A másik Lotharingiai Ferenc Magyarországon alapitott privilegizált kartonnyomó manufaktúrája, mely az egyébként tilos technikát fenntartás nélkül alkalmazta /1736/. /40/. A legtöbb találmány azonban már az ipari forradalom idején ért el Kelet-Európába: igy pl. a fonókereket pamutra az 1760-as években vezették be Szlovákiában, a selyemcérnázó leírása már csak az Arkwright-féle kártológéppel együtt ért el Lengyelországba /1772/, a kötőgépet, a selyemcérnázót és a szalagszövőt pedig csak a XVIII. század végén kezdték Magyarországon alkalmazni. Minthogy a manufaktúra alapitások jobbára a főúri birtokon történtek, a céhek véleményét nem kérte ki senki. Ezzel szemben nem ritka, hogy céhes iparosokat, néha egész céheket kötnek le a tőkés vállalkozások, arra is több példa van, hogy manufaktúrába telepitik őket. Magyarországon két izben is előfordul, hogy ott alapítanak uj céhet és egy izben a statútumokat a tulajdonos hagyja jóvá a városi tanáccsal egyetemben /Banska Bystrica 1725/ /41/. Kivételes, de előfordult eset, hogy egy állami manufaktúrát /Temesvár 1738/ a helyi posztós céh bérbe vesz. /42/.