Bakayné Perjés Judit - Fülöpné Mozolik Mária szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 4. 1981(Budapest, 1981)

Tanulmányok - Dr. Endrei Walter: A Textilipari céhek harca az innovációk ellen

Ilyen körülmények mellett nem hat a meglepetés erejével, ha azt állitjuk, hogy egyes esetekben éppen a céhek lépnek fel az uj technika haszonélvezőiként. Erre csak egy-két példát - hiszen kivülesik jelen vizsgálat körén. 1798-ban egy tönkrement fonógyáros gépeit a pozsonyi és modori posztós céh vásárolta fel és működtette. A soproni posztós céh 1816 előtt vásárol fonógépeket, de még paszományos céhről is tudunk, amely saját fonógéppel rendelkezik. /43/. összefoglalóan elmondható, hogy a céhek ujitásokkal szembeni magatartásának megítélésében semmilyen sztereotipiának sincs helye. Sem a kezdeti idők nem hasonlíthatók az ipari forradalom előtti korszakhoz, sem a nyugati és a keleti városok, sem pedig a különböző szakmák céhei nem reagálnak azonos módon. Mindazonáltal kihámozható e heterogén magatartásformákból egy viszonylag egyszerű modell, amely szakmáktól és érdekképviseleti szervektől független érvénynyel bir és egy egyszerű mechanizmust sejtet. Engedjék meg, hogy a kallózás példáján kíséreljem meg ennek érzékeltetését. Egy innováció megvalósulása három lépcsőben történik. Először egy durva, de hatékony termelési módként mutatkozik be, amely tömeggyártás céljaira alkalmas, a minőséggel szembeni igényeket alig vagy egyáltalán nem elégiti ki. A céhet ez választás elé állitja: - vagy elfogadja és alkalmazza, - vagy elutasitja, tehát üldözi az uj technológiát. Olaszországban és Németországban ellenállás nélkül alkalmazták a kallómalmokat, Flandriában és /eleinte/ Angliában tilalmazták. A második lépcső az eljárás tökéletesítéséé. A most kezdődő verseny mindkét termelési mód előnyére válik. A régi növeli termelékenységét, az uj fokozatosan levetkőzi, kezdeti fogyatkozásait. Azok a céhek, amelyek annak idején elzárkóztak az ujitás átvételétől, nem utols sorban az adaptáló konkurrensek piaci előtörése miatt újfent válaszút előtt lát ják magukat. Ha revideálva álláspontjukat engedélyezik az eljárás alkalmazásbavételét, a dilemma megoldódott, ha nem, képtelen lévén a verseny folytatására, kiutat keresnek; a specializációét. íme két példa a hozzáállás lehetőségéről. A flamand városok mint ismeretes, rátértek extrafinom posztók gyártására, Angliában pedig a kézikallózás kötött áruk feldolgozására irányult. Itt emlitést érdemel, hogy a londoni sapkás-céh már a XIV. században nehezményezte a kallómalom minőségrontó szerepét é rámutatott, hogy ők maguk annyira elszegényedtek a rossz üzletmenet és az alacsony árak miatt, hogy a szakma megszűnőben van. Ezért a Lord Mayor el1 5