Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Domonkos Ottó: Ismeretlen adatok a kékfestés technológiájából

14. - 15. kép: Szegélyminták "treffre" tarkázáshoz, kétszin nyomására. 19.század közepe. Baja, Türr István Múzeum, lelt.szám nélkül, 29xlo,5 cm. A szepesváral

jai és a szepesolaszi festőcéh 1777-ben vált ki a lőcsei főcéhből, majd 18o4-ben mindkét város mesterei külön testületet alkottak, de a jegyzőkönyveket az előbbiek őrizték meg, ill. folytatták a kötetben a remeklések, inas fel vételek és felszabadítások, vásározások, árszabások, büntetések dokumentálását. A mesterremek-előirásokban egészen 1829-ig az indigó "serfolás", kék, zöld és fekete végnyi darabok elkészítése szerepel. Árszabásokban azonban már korábban találkozunk a nyomott anyagokkal, igy 18o4-ben a 175.számú jegyzőkönyvi tétel 4. pontjaként. "4— das gedruckte, wird auf folgende Art gefärbt, a./ Weiss gedruckt a x 15 den.Kl.Ell.d- Drillich a xr 16 1/2 geferbt. b./ dass verlassene a xr 18 d— /33/ A b. tétel alatt a bérbe adott, manapság "váltó" munkát kell érteni, ami azért drágább, mert vagy kisebb darabról, vagy külön választott minta alapján rendelésre készülő anyagról van szó. 1829-ben mondja ki a céhgyülés, hogy "Das Grüne Stück zum Meisterstück wurde ?uch als nicht gangbar Cassirt und dafür ein Gedrucktes eingeführt." /34/ 183o-ban három mester remekel egyszerre, munkájukból a nyomottat csak egynél minősítették hibátlannak, a másik kettőnél átfestődött /durchgefärbt/, tehát vékony, hig papot használtak, ami nem teljes mértékben óvta meg az alapot az indigóval való festődéstől /35/. A következő évben a kétszin nyomás hibáiért fizetett birságot a mesterjelölt. /36/ A nyomott anyagok divatja válthatta ki 1832-