Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Győriványi Sándor: A magyarországi köteles céhek és céhszokások

rősének apósa a gazdag kötélverő. Amikor Szegedre érkezik, átadja neki a piacon lévő egyik üresen álló nagyobb házát, ahol a szép, tiszta, világos szobákban "lesz csak jó dolga". 8. kép: Köteles cégér Sárospatakon, 1954-ben. A céhlevelek pontosan megszabták, hogy egy-egy mester hány legényt tarthat. /87/ Különösen vásárok előtt folyt éles harc a mesterek között a legényekért. A legények társasága, a legénycéh a nagyobb köteles céhek mellett működött, /88/ ha a legények száma kicsi volt, ugy ők is a mesterek céhgyülésein vettek részt. A legénycéhbe csak avatás után lehetett bekerülni. Ez a rendesen tivornyába fajuló, kissé drasztikus avatási szertartás a legény ügyességi próbájával és a koszorúzással kezdődött. /89/ Ez abból állt, hogy az ifjúnak koszorúval a fején, teli borospohárral a kezében, égő pipával a fogai között hármat kellett ugrania istrángsodrára, és hármat kötőféksodrásra ugy, hogy a bor ki ne ömöljön, a pipa