Bakayné Perjés Judit - Hetényi Gézáné - Horváth József szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 3. 1980 (Budapest, 1980)

Tanulmányok, közlemények - Dr. Győriványi Sándor: A magyarországi köteles céhek és céhszokások

készíteniük. Még finomabb fonalból készült egy 24 öles, 6 font súlya ruhakötél is. /79/ A korábbi túlzott követelményeket, a költséges, sokfogásos remek lakomákat /80/ a XVIII. századtól kezdve a központi hatalom igyekezett mérsékelni. A szepesváraljai köteles céhlevél /1828/ 23. artikulusa kimondta, "ha a remeklőnek a müvéhez szükséges anyagot szegénysége miatt nem áll módjában beszerezni, ugy a céh köteles megvenni az anyagot, a remek eladása után azonban bevonja a neki járó részt". Ez a szándék azonban nem valósulhatott meg általánosan. 1849-ben ugyanis Lampe Ágoston 2 oldalas panasszal fordult a földmüvelés, ipar és kereskedelemügyi miniszterhez, amelyben leirja, hogy a budai céh milyen akadályokat gördit a legények mesterré válása elé. /81/ A remek készitése 14 napig tart. A készítendő kötélfélék bonyolultak, rendkívül munkaigényesek és értékesíthetetlenek. Emellett nagy lakomát és ajándékot is kell adni a mesterek számára, ami már az asztalosoknál és szabóknál nem szokásos. Kéri a minisztert, hogy hozzon ennek megfékezésére célszerű rendelkezéseket. Nagyon érdekes a panasznak az a része is, amelyben Lampe a szerszám drágaságáról szól. A kötélgyártó szerszámok ára szerinte 453 forint, mig egy legény évente csak 5-6 forintot tud legfeljebb félretenni. Az 1900-as években egy kötelesmester műhelyének felszerelése 5 hold földet ért Kiskunfélegyházán. /82/ Ha ehhez még hozzászámítjuk a koronként és helyenként változó céhtaksát, /83/ az uj mesterre jutó teher nem volt kevés. Könnyítést a mesterek fiai, vejei, illetőleg az özvegy mesterné uj, szakmabeli férje élvezett, s volt idő és hely. hogy ők tudtak csak a céhbelépés akadályain átvergődni. A céhes mesterek életének az artikulusok alapján a szigorú vallásosság, erkölcs és tisztesség jegyében kellett volna lefolynia. A céhtagság ehhez anyagi biztonságot nyújtott, bár az anyagi viszonyok természetesen egyénenként különböztek. A monopolisztikus helyzet, a piac gondos megosztása, a termelés kiterjesztéséne]: jogilag körülirt korlátozása mind a megélhetés biztonságát segítették. Tilos volt mindenféle hírverés, más vevőjének elcsábitása, sőt az árakat is igyekeztek megszabni. A köteles mesterek műhelyét csupán a cégér díszítette. Ez rúdra helyzett kötőfék és kendercsomó volt. A kötelesek anyagi viszonyai azokon a területeken /folyóparti helységekben, bányavidékeken stb./, ahol műszaki jellegű kötéligény is nagyobb mértékben mutatkozott, a többi mesterségnél kedvezőbben alakultak. Az adójegyzékben, házösszeírásokban, végrendeletekben, számadáskönyvekben a XV. századtól sűrűn találkozunk kötelesekkel. Akadt közöttük olyan Pozsonyban, mint a gazdag Kristóf kötélverő, aki négy szőlő után adózott 1434ben, /84/ vagy a soproni Lőrinc kötélverő, aki 1459-ben mindössze 32 dénár adót fizetett, a többi zsellériparoshoz hasonlóan. /85/ A későbbi időkből származó adataink is hasonló képet mutatnak. Kevés olyan jómódú akadhatott azonban, mint a Szegeden gyakran föcéhmesterséget is viselt Weber család azon tagja, akinél 1794-ben gróf Hoffmannsegg német tudós vendégeskedett és igy anyagi viszonyainak részletes leírását adta. /86/ Tőle tudjuk, hogy pécsi katonatiszt isme-